Az almáslepény

2021. december 11.

Vissza a naplóhoz

Megkezdődött az ünnepi sütés-főzések ideje és eszembe jutott egy régi történet.
Drága jó anyám remek szakács volt,nagyon tudott főzni,de a sütés nem volt az erőssége. Egy sütemény volt,amit nagyon tudott,ez a zserbó. Ám ott volt benne a vágy néha valami finomat sütni.

Egyszer aztán nekiveselkedett,mert valahonnan kaptunk egy adag finom almát,hogy ő most almáslepényt süt. Annak rendje, módja szerint mindent elkövetett hogy jól sikerüljön.Már éppen tenni akarta a sütőbe,amikor megcsúszott a kezében a tepsi és az első éle a nyitott sütőajtóra zakkant, aminek következtében a tepsi felső részéből megindult a sütemény és mint a harmónika összeszaladt.No,anyám szegény leült a sütő elé és sírva fakadt. Apám próbálta vigasztalni,majd előkapta a nagykést és egy laza mozdulattal visszasimította a tésztát a tepsibe és betolta a sütőbe,mondván finom lesz az így is.
Hát mit mondjak? Nem is lett a kutyák eledele.Jóízűen megettük,csak szegény anyámnak nem volt meg a sikerélmény.
De sokszor eszembe jut ha valami nem úgy sikerül ahogy szeretném! Nem hagyom veszni a dolgokat én sem,mentem ami menthető.


Kép a netről

A bejegyzést írta: Anyu