Az egyszeri történet fogja magát, és bonyolódik...
2011. január 10.
"Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép." (Arthur Schopenhauer)
Sikerült a redőnyt teljesen leengedni és beállítani.A mellette fekvő férfira a réseken keresztül ,fény és árnyék csíkokat vetített a külvilágban tomboló nyári nap.
-Mennem kell Kincsem-hangzott el az ismerős szöveg és vigasztaló simogatás sem maradt el.Tenyerében lassan felmelegedett a dzsúsz, a pohár pára lepte oldalán ,mint egy könnycsepp lassan gördült le a kicsapódott víz.Valami fojtogatta és mély lélegzetet véve halkan megszólalt..
-Tudod Szívem-címezte a szokásos szertartását végző férfinak, óra,karkötő csatolását a szempillája alól figyelve -tudod Szívem, ha egy parányit sietsz akár a lépcsőházban is
találkozhattál volna.. magaddal!
Halk csörrenés-a gyűrűk a parkettán landoltak ..Nem hajolt le értük azonnal, hanem merőn az asszonyt nézte, majd váratlanul leült az ágyszélére.Elhangzott az aminek nem szabadott volna elhangoznia úgy és ott és ahogyan.Nagyon komolyan,és hangsúlyosan!
-Tudod Te mit beszélsz!!-A visszafojtott indulattól rekedtesre váltott hangja
-Egész nap szerveztem,hogy egy kis időt elszakíthassak.Tudod Te mennyien várnak Rám most is.A fiúk tartják a frontot,ígértem rögtön ott leszek,mind ezt azért hogy együtt lehessünk.Ha nem tetszik valami szólj van ezer+egy aki szívesen felvállal.Használlak és lecseréllek ha Nekem úgy tetszik...
Aztán csak a csukódó lakásajtó ismert kattanása.
Nem egy sírós fajta..és a könnyeit már régen elpazarolta nagy világégései során már nagyon régen.A megalázottságtól szárazon égtek a szemei!Lecserél mint egy leszerepelt
középhátvédet az edző...elképedve hallotta a saját hangját..nevetgélt.Kispadra küld..hahaha és már kirobbant belőle a fuldokló nevetés ami igazán kezdett egy zokogáshoz hasonlítani.Rendet tett a redőnyöket felhúzta és elindult haza.Eszméletlenül bántotta a szemét a város forgataga és a változatlanul mindent vakítóan elárasztó napsütés...
Nem vette fel a telefonokat és megnyitás nélkül törölte az sms-ket emailokat.
Egy hét múlva nyári zápor verte be a kapualjba! Igyekezetében alig talált be a kulccsal a zárba, ablak nyílt a szomszédasszonya mosolyogva köszönt oda Neki.
-Régen láttalak-mondta és elpletykáltak egy kicsit.Mire a friss légáramlat és Ő a portörlővel végigjárta a szobákat csengettek.Ő volt! Szóval megszervezte a maga kis hírhálozatát konstatálta az asszony és az ajtóból elhúzódva utat engedett.
-Itt maradt a pecsétgyürüm-kezdett a mondókájába és elnézett a nő feje fölött
-Parancsolj! Én nem láttam igaz nem is kerestem...
Mikor beljebb került a férfi összesúrlódott a testük..
-Mit műveltél Velem-ragadta vállon -Tönkreteszel !szakadt ki a férfiból a felgyülemlett düh.Mert dühös volt, magára, a nőre, a helyzetre. amibe került.Nézte mintha előszőr látta volna.A nem szép, nem fiatal arc, mégis kedves neki, nem bombázó , sőt ,mégis megnyugvást add , szelíd nyugalmat.Mindezt szavakba foglalva elhangzott az újból homályba burkolózott szobában.Nem elsötétített hanem a kora esti alkonyat adta sötétségben.A tér fürdött a kivilágítás pompájában és az égbolton is ott voltak az augusztusi ragyogó csillagok.
Kétszárnyú erkélyajtó tárva-nyitva fogadta a pirkadást, az elhűvösödött hajnali levegő
még szorosabb ölelésre sarkalta mindkettőjüket,,,
-Mennem kell Kincsem, délben indul a gépem...
A felkelő nap egyik rézsútosan behatoló sugára rávetült a szekrényke alatti parkett sávra , s a kósza fény megcsillantotta a gyűrű aranyát.
Amikor átvágott a téren a szeptember végi nap már egy kicsit bágyadtan ontotta a sugarát.Kabátja zsebében türelmetlenül csengett a mobilja.A jól ismert férfihang melegséget árasztott.
-Szívem ez már az utolsó tárgyalás sorozat,itt vagyok már a tranzitban.Csókollak vigyázz magadra.Odacsempésztem valamit....keressed meg...boldog szülinapot.. szeretlek...
Ült az ágy szélén, és nem merte kibontani az apró csomagocskát.Aztán erőt vett magán.Remegő kezében a vékony bokaláncon keskeny aranylapka ,ahová cirkalmas betűkkel a nevét is belevésték...
Rákövetkező évben a férfi exkluzív szerződést kötött egy világcéggel és családostul Kaliforniába költözött....
Ez volt a végjáték ! Véginézett a világos-sötét négyzetek sokaságán,.64 mezőben 32 figura.. aztán besöpörte a bábukat a tartórészbe és miután összehajtotta a táblát elsülyesztette egy fiók mélyére
A bejegyzést írta: Etus99
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Egy társkereső portálon kaptam a minap egy jelzést .. szeretnélek megismerni fénykép+elérhetőség...Örömmel konstatáltam az én exszerelmem fejlődött mert arcképet küldött a email cím meg úgy is ott volt a memoriterembe.. hát üdv.amail ment... ő sem törölt ki a telefonjából(Én sem).A kedves hang a lényegre tért..
találkozzunk,jó volt együtt... de egy jó tanács amit én is megfogadtam... a káposztát nem szabad egy idő után felmelegíteni.. egy elhalt kapcsolatot még inkább nem....