Az élet múlóban
2011. szeptember 29.
Halk sóhaj után, nyugalomnak adja át magát
Olyan volt, mint ha felébredt volna újra talán,
Nem! Nem kért semmit, egy halk szó volt,
A megroskadt ember összeomlott.
Egy ideig az ember élete fent tartott
Míg az élet ki nem engesztelné,
Meg volt ő is e boldog pillanatig
Egyszer a torkán megakadt a hang is.
Gyorsan mozognak körülötte az emberek
Míg a lelket belé nem préselte
Igaz a mennyországból lépet ki talán
Az ember megszólal, itt vagyok újra már.
Legények! A halált nem adják oly könnyen
Meg kell küzdeni még azért is talán,
Úgy lesz az életemnek értelme, küzdelme,
Így leszek majd az élet tiszteletbeli élője,
Egy sóhajtás kevés gyermekeim érettem,
Nektek is érezni kell, hogy egy lélek kidől mellőled.
Ha majd egyszer eszetekben jutok talán,
Akkor gondold át mit mondott a jó apád.
-édesapánk verse-
2009.02.22
A bejegyzést írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz, Tündér