az elmúlt napok
2011. október 25.
Kicsit megkésve írom le az elmúlt napok fontosabb eseményeit.
Az elején kezdve, vasárnap reggel VÉGRE jót álmodtam Vele kapcsolatban: beszéltünk egymással az álmomban!
Aztán végre eljött a hétfő, és olyan jó volt ŐT újra látni... már elég volt, hogy láttam, hogy itt van....és mosolyogtam...annyira hiányzott már! pedig csak egy hétig nem tudtam Róla semmit.
Ma pedig olyan megnyugvás volt/van rajtam Vele kapcsolatban.... ahogy Rá gondolok, már mosolygok és boldogság van a szívemben...úgy érzem, ha soha semmi mást nem kapnék Tőle, akkor is végig tudnám mosolyogni az életem. (de azért ne így legyen!)
Sokat gondolkodok kettőnkön...főleg amikről beszéltünk az elmúlt időszakban... tudom, hogy lehetetlen amit a szívem kíván...és próbálom magam a valóságban "tartani", nehogy megint illúziókba kergessem önmagam...
erre Ő azt mondta: az álmok valóra válnak!
mikor már jó úton haladok afelé, hogy el tudjam fogadni a helyzetünket... hát ezzel nem könnyítette meg a dolgot, de amúgy jó ilyeneket hallani Tőle...meg hogy talán jó lenne együtt...de esetleg majd a következő életünkben...
Üzenem NEKI: Remélem ismered az én álmaimat, mert TE kellesz hozzá, hogy valóra váljanak!
És Te miről álmodsz????
A bejegyzést írta: tatjana
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Viki!
Először is részvétem, a szerelmed elvesztése miatt. Jó hosszú ideig tartott a kapcsolatotok... én nem jósolok "magunknak"ennyi időt. Én se tudom, hogy mért pont Ő, és mért épp akkor amikor.... de biztos ennyi jár nekünk. Néhány röpke óra kettesben...majd mindenki éli tovább a saját életét. Én is nagyon félek attól, hogy ha már nem fogunk egy helyen dolgozni, elvesztjük a kapcsolatot... meg egyáltalán attól félek, hogy a lehetőségek hiánya miatt eltávolodunk egymástól...
És ha szabad kérdeznem, mért nem lehetett nem titkos a ti kapcsolatotok? ha gondolod privátban is válaszolhatsz.
köszönöm, hogy megosztottad ezt velem!
Tatjana
Egyrészt a munkahelyemen nem tudhatták, hogy mi szeretők-szerelmesek vagyunk. Persze csak az nem tudta, aki nem akarta.
Másrészt mindkettőnknek családja volt, és egyikünk se akarta hat ember életét tönkre tenni, azért, hogy mi ketten boldogok legyünk. Az már nem lett volna teljes értékű, felhőtlen. Mindkettőnkben időnként felmerült a lehetőség, ám hamar észre tértünk. Most utólag is átgondolva, ez így volt szép.
Üdv,. Viki
Kedves Tatjana !
Vajon, miért alakul úgy az életünk, hogy az igaz szerelmet így leljük meg. Az igazi szerelmet, ezt a mindent elsöprő gyönyörűséges érzést, én is a munkahelyemen találtan meg.
Játéknak indult, 13 évig tartott,néha gyötrő volt, néha rémségesen szépséges és égig emelt mindkettőnket. Amíg együtt voltunk az egész világ kevés lett volna, hogy szétszakítson bennünket.
Aztán az élet úgy hozta, hogy máshova kellett mennem dogozni, de a titkos szerelem még tartott sokáig, nagyon sokáig. természetesen találkozásaink egyre nehezültek, végül megszakadtak.
Aztán a szerelmem meghalt, véletlen tudtam meg, de az én szívemben örökké élni fog, ameddig én élek.
Szeretettel: Viki
Először is részvétem, a szerelmed elvesztése miatt. Jó hosszú ideig tartott a kapcsolatotok... én nem jósolok "magunknak"ennyi időt. Én se tudom, hogy mért pont Ő, és mért épp akkor amikor.... de biztos ennyi jár nekünk. Néhány röpke óra kettesben...majd mindenki éli tovább a saját életét. Én is nagyon félek attól, hogy ha már nem fogunk egy helyen dolgozni, elvesztjük a kapcsolatot... meg egyáltalán attól félek, hogy a lehetőségek hiánya miatt eltávolodunk egymástól...
És ha szabad kérdeznem, mért nem lehetett nem titkos a ti kapcsolatotok? ha gondolod privátban is válaszolhatsz.
köszönöm, hogy megosztottad ezt velem!
Tatjana
Viki
Szia! már késő...."elvesztem ".... de nem bánom már.
Vajon, miért alakul úgy az életünk, hogy az igaz szerelmet így leljük meg. Az igazi szerelmet, ezt a mindent elsöprő gyönyörűséges érzést, én is a munkahelyemen találtan meg.
Játéknak indult, 13 évig tartott,néha gyötrő volt, néha rémségesen szépséges és égig emelt mindkettőnket. Amíg együtt voltunk az egész világ kevés lett volna, hogy szétszakítson bennünket.
Aztán az élet úgy hozta, hogy máshova kellett mennem dogozni, de a titkos szerelem még tartott sokáig, nagyon sokáig. természetesen találkozásaink egyre nehezültek, végül megszakadtak.
Aztán a szerelmem meghalt, véletlen tudtam meg, de az én szívemben örökké élni fog, ameddig én élek.
Szeretettel: Viki
Szia! már késő...."elvesztem ".... de nem bánom már.
Vajon, miért alakul úgy az életünk, hogy az igaz szerelmet így leljük meg. Az igazi szerelmet, ezt a mindent elsöprő gyönyörűséges érzést, én is a munkahelyemen találtan meg.
Játéknak indult, 13 évig tartott,néha gyötrő volt, néha rémségesen szépséges és égig emelt mindkettőnket. Amíg együtt voltunk az egész világ kevés lett volna, hogy szétszakítson bennünket.
Aztán az élet úgy hozta, hogy máshova kellett mennem dogozni, de a titkos szerelem még tartott sokáig, nagyon sokáig. természetesen találkozásaink egyre nehezültek, végül megszakadtak.
Aztán a szerelmem meghalt, véletlen tudtam meg, de az én szívemben örökké élni fog, ameddig én élek.
Szeretettel: Viki
Vigyázz, mert elveszhessz a munkahelyi szerelemben !