újabb események régebbi események további események
19:15
Jane Doe új cikket töltött fel
13:54
Jane Doe regisztrált a weboldalra
12:33
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az én karácsonyom

2011. december 11.

Vissza a naplóhoz

Miért gondolja bárki is, hogy az ünnep közeledtével sokaknak csak a szép és a jó jut az eszébe, arra tudnak csak gondolni? Ilyenkor hozza felszínre a legrejtettebb frusztrációkat, a bizonyítási kényszert, amit oly sokáig sikerült elnyomni.

Megint eltelt egy év. Mi változott ez alatt az egy év alatt? Nyilván nagyon sok, de alapvetően nem mindegy milyen irányba. Azok a családok, emberek, akik okkal, vagy ok nélkül egy régen elkövetett rossz döntésük következményeként egyedül kényszerültek végig csinálni nem egy, de sok-sok évet, rosszabb esetben több gyerekkel, apa nélkül, társ nélkül, egyedül, hogyan mondhatják azt, hogy hely de jó kedvem van így ünnepek közeledtével?!

Induljunk ki abból, hogy az ünnepeket azok a családok sem ússzák meg, akik gondolni sem akarnak rá. De hát miért is ne akarnának gondolni rá? Elkerülhetetlen. A körülöttünk zajló, nyüzsgő események emlékeztetnek rá, és lassan, de biztosan ráhangolódnak azok is, akik valamilyen okból nem akarják az ünnepeket. Mégiscsak különleges ez az ünnep! Az ok többnyire mi lehet? Nyilvánvaló. A szeretetről szól.

Mégis megpróbálják a lehetetlent, mert a szeretet ünnepe őket is áthatja, ideig-óráig ugyan, emlékeikben keresve-kutatva rálelnek olyan már rég elfelejtettnek gondolt, hitt epizódokra, melyek a karácsonyt valami csodálatos misztikummal veszik körül és ez, amit valamikor réges-régen nekik is sikerült áhítattal átélni, az bármilyen körülmények között is élnek, nem múlhat el nyomtalanul.

Apró dolgok ezek csupán. Események, epizódok, melyeket, ha sikerül összerakni úgy, minden esélyük meg van arra, hogy a szeretet ünnepe számukra is azzá váljon. Hozzátartozója, az egyetlen, esetleg ha még van a családból valaki, akit közel állónak érez, végső soron akár egy ember, egy barát, egy ismerős számára is. És erre igyekeznek ráhangolódni, majd mindenki.

Ha eljutnak idáig, van miért, van kiért, akkor sikerülhet szebbé tenni a karácsony körüli napokat. De ehhez az emlékezésen túl sok minden egyébre is szükség van. Elsősorban a saját értékítéletét, lehetőségeit mérlegelve, felmérve szabad csak nagyokat álmodni. És akkor még nincs szó egymás megajándékozásáról, anyagi vonzatú dolgokról. Csak az egymásra odafigyelésről - mondhatnánk. Kerüljön az asztalra ünnepi ebéd, vagy vacsora.
Ez vonatkozik azokra a családokra, ahol van kiért, miért eljutni idáig.

És mi történik azokkal az emberekkel, akik egyedül töltik a karácsonyt?

Mi történik?... Ők sincsenek egyedül. Rájuk gondolva érezzük többnek, szebbnek, jobbnak az ünnepeket. Ha belegondolunk abba milyen érzés egyedülálló embernek lenni, akkor döbbenünk rá milyen különleges is ez a nap, ha nekünk, magunknak megadatott, hogy ne így, egyedül éljük meg a karácsonyt. Szeretteink, barátaink, ismerőseink, gyerekeink nélkül. Mert ilyen is van. Akkor tudjuk értékelni, átérezni rájuk is gondolva igazán a szeretet ünnepe fontosságát, és annak üzenetét. Hogy számára ne az legyen, hogy "nem szeretem a karácsonyt...ez a szó nekem többé ne fájjon..."

Kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem fordulhatunk máshoz, nem kérhetünk külső segítséget, csak egyedül magunkra számíthatunk. Az előkészületek nincsenek ingyen.

Olyan jól meg tudjuk fogalmazni magunkban, hogy a sorsunkat mi irányítjuk. És a gyermek sorsát vajon ki irányítja? Nem a felnőtteknek kellene? Amikor eldöntötték, apa, anya, hogy külön utakon járnak, ki törődött akkor a gyerekkel? Neki/k milyen sorsot szántak vajon a szülei?
Gondoltak-e a hétköznapok után az ünnepekre is, a szeretet ünnepére?

Az elvált, gyermeküket egyedül nevelő szülőkre gondolok a szó szoros értelmében. Azokra az anyákra, akik utolsó erejüket összeszedve mégis csak adni szeretnének valamivel még többet magukból, mint odáig, a gyermeküknek.

Azokra az egyedülálló emberekre gondolok, akik évtizedek óta töltik magányosan a karácsonyt. Mert hibázhatunk, tévedhetünk, de még a legelvetemültebb embert is áthatja a karácsony körüli szeretet érzése. Ilyenkor válnak emberek nagyon, de nagyon magányossá és elhagyatottá.

Rájuk és azokra az önhibájukon kívül egyedül álló gyermekekre és anyákra, apákra gondoljunk, akik maradék erejüket is összeszedve próbálják hangulatossá, és emlékezetessé tenni ezt a számukra is csodálatosan szép ünnepet!

- zsoltne.eva -





Video: youtube.com
Kép: napidoktor.hu

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre:

Kedves Éva!
Nagyon megható a cikked.Sajnos én is egyedül lettem, de kicsit szerencsém van mert a kisebb fiam és menyem, a múlt karácsonykor és most is el visznek magukhoz. Én egyedül vagyok , de ilyenkor nem.-ki tudja meddig lesz ez a jó dolog számomra.Köszönöm nekik.
joboszi

Szia Kati!

A család ilyenkor sokat segíthet. Az összefogás fontos. Erről írtam, hogy nem szabad főleg ünnepek tájékán hagyni magára, aki egyedül van.
Persze csak azzal lehet ezt, aki hagyja és nem burkolózik annyira be, hogy hozzá se lehet férni. Széppé lehet tenni az ünnepeket, ha akarjuk. :-)

Puszi,
Éva
 
Kedves Éva!
Nagyon megható a cikked.Sajnos én is egyedül lettem, de kicsit szerencsém van mert a kisebb fiam és menyem, a múlt karácsonykor és most is el visznek magukhoz. Én egyedül vagyok , de ilyenkor nem.-ki tudja meddig lesz ez a jó dolog számomra.Köszönöm nekik.
joboszi

megtekintés Válasz erre: Tyson

Szijjja Éva!
Nekem ez a cikk sokkal többet jelentett mint egy egyszerű irás!!!!
Köszönöm NEKED!!!! Boldog ünneppeket!!!!!!
Tyson

Szijja kedves Tyson!

Te is egyedül vagy? Fel a fejjel! Lesz ez még jobb is! :-)

:-))) Boldog ünnepeket!!!!

Éva
Szijjja Éva!
Nekem ez a cikk sokkal többet jelentett mint egy egyszerű irás!!!!
Köszönöm NEKED!!!! Boldog ünneppeket!!!!!!
Tyson
 
Kedves Évi!

Szép cikket írtál és sajnos igazat. Vagyunk így nem kevesen, akikből ezt hozza ki az ünnepre való készülődés... Abban igazad van többet tudnánk tenni egymásért, mint teszünk... de jobb abba nem belegondolni egyedül... :)

Puszi,
István

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Szia Éva!

Most, hogy olvastalak megörültem annak, amit eddig igazán figyelembe se vettem: nekem van szerető családom! És ez nagy kincs! :)

Puszillak,
L.

Szia Líz!

Az bizony! Nagy kincs! Éppen azon gondolkodom, milyen volt az elmúlt "ilyetán" (ezt most találtam ki, mármint a szót) időszakom. Jó volt. És tudod miért, mert nem voltunk egyedül. Befogadtam egy otthontalant és mindennek ellenére - úgy éreztem - egy család vagyunk. Sokat nevettünk... jól éreztük magunkat... mindenből igyekeztünk a jót kihozni... és együtt ideig-óráig sikerült is.
Egy "igazi" család meg tudja sokszorozni azt a hangulatot, ami körül lengi ezt az ünnepet, ha csak az előkészületekre gondolok is mosolyra húzódik a szám, miket csináltunk, hogy feldobjuk valamivel a hangulatunkat. A nevetés mindenek felett! Az fontos, hogy mindent jó kedvvel végezz... sorolhatnám, hisz tudod te. :-)
Tudod mi a kincs? Hogy ne veszítsd el a humorod. :-)

Puszi,
Éva
Szia Éva!

Most, hogy olvastalak megörültem annak, amit eddig igazán figyelembe se vettem: nekem van szerető családom! És ez nagy kincs! :)

Puszillak,
L.

megtekintés Válasz erre:

Nagyon szívhez szóló a cikked Éva kedves! Hozzátenném még csak azt, hogy ne csak karácsonykor gondoljunk másokra, hanem az év minden napján. A karácsony hamar elmúlik, de még vannak bőven napok az évből, hát még az életből. Gratulálok még egyszer a jól megírt cikkedhez! Mr. Darcy

Kedves Anubis! Tündér! Darcy! Pinokkió! Mindenható!

Ez így van. Az év minden napjára vonatkozik, amit írtam, de különösen az ünnepekre. Lassan nem is tündérkedésre, hanem nekünk is bűvészkedésre lesz szükségünk.

Köszönöm a hozzászólásaitokat. Jólesett a gratuláció.

Puszi,
Éva
Mielőtt eljöttem "drága" hazámból 2000 Ft jutott egy gyerekemre az utolsó karácsonykor. De csak én voltam szomorú, a gyerekek nem...most minden nap karácsony van nálunk, de nem vagyok velük, mellettük...mi a jobb?? De az ünnepre otthon leszek!!
Kedves Éva!
Remek megható írás! Igazad van, mint olyan sokszor... gondoljunk embertársainkra, segítsük egymást, legalább a szeretet ünnepén! Persze a hétköznapi hősöknek ott az év további 363 napja is a tündérkedésre:-)
Üdv,
Pinokkió
 
Nagyon szívhez szóló a cikked Éva kedves! Hozzátenném még csak azt, hogy ne csak karácsonykor gondoljunk másokra, hanem az év minden napján. A karácsony hamar elmúlik, de még vannak bőven napok az évből, hát még az életből. Gratulálok még egyszer a jól megírt cikkedhez! Mr. Darcy
Gratulálok, Éva!
A cikk, minden szomorúsága mellett nagyon jó, és sajnos igen aktuális. Egyre több a magányos ember, a csonka család, a félárva gyerek.
Figyeljünk rájuk kicsit jobban, mindenki a maga lehetőségeihez mérten.

Judit
Köszönjük szépen a cikket Éva!

Nagyon tanulságos és szívhez szóló!
Gondoljunk a szükséget szenvedőkre, akár érzelmi, akár szellemi, akár fizikai szükséget szenvednek!

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Virág

Remélem nem okoztam fájdalmat! Nem volt szándékomban.
Itt a nagy ünneplésben bizony jó, ha figyelünk másokra is a saját családunkon kívül, hiszen sok embernek van szüksége, figyelemre, törődésre támogatásra. Erre gondoltam a magam módján. Ezért remek a cikked, mert felhívtad erre a figyelmet, mert aki nem érintett a dologban, az talán nem is tudja átérezni, hogy milyen az amikor valaki hiányzik a családból.
Puszi

Ez így igaz, ahogy mondod Virág!

Talán, ha nem merülünk el a saját gondjainkban annyira, és nyitottabbá válunk mások irányába, akkor rádöbbenünk vannak a körülöttünk lévő emberek között olyanok esetleg, akik nem fognak soha kérni, pedig szükségük lenne rá.
Hidd el az a büszkeség, ami eddig ebben megakadályozta őket, már sehol sincs bennük, és elfogadják a segítő kezet.
Valahol el kell tudni kezdeni! Mert adni se könnyű még akkor se, ha meg van benned a szándék. Valahol félsz attól, hogy megbántódik. Mindent, ezt is meg kell tanulnod.

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Köszönöm Virág!

Fiatalságodnak tudható a nyílt, őszinte, de számomra kissé nyers, igaz megfogalmazásod. Mégsem szeretem a szót. Talán azért, mert végig kísért fél életen át. Harminc év, ha úgy veszem, pont a fele idáig, amit a gyermekemnek "így" kellett megélnie. De a szoros kötelék, az egymásra utaltság ezt a törést enyhítette, ha elfelejteni nem is hagyták. :-)

Köszi az elismerést.

Éva

Remélem nem okoztam fájdalmat! Nem volt szándékomban.
Itt a nagy ünneplésben bizony jó, ha figyelünk másokra is a saját családunkon kívül, hiszen sok embernek van szüksége, figyelemre, törődésre támogatásra. Erre gondoltam a magam módján. Ezért remek a cikked, mert felhívtad erre a figyelmet, mert aki nem érintett a dologban, az talán nem is tudja átérezni, hogy milyen az amikor valaki hiányzik a családból.
Puszi

megtekintés Válasz erre: Virág

Gratulálok Zséva!

Jó cikk és jó, hogy eszünkbe juttattad a csonka családokat!

Pusz

Köszönöm Virág!

Fiatalságodnak tudható a nyílt, őszinte, de számomra kissé nyers, igaz megfogalmazásod. Mégsem szeretem a szót. Talán azért, mert végig kísért fél életen át. Harminc év, ha úgy veszem, pont a fele idáig, amit a gyermekemnek "így" kellett megélnie. De a szoros kötelék, az egymásra utaltság ezt a törést enyhítette, ha elfelejteni nem is hagyták. :-)

Köszi az elismerést.

Éva
Éva!

Ez nagyon megindító és fontos gondolat! Köszönöm, hogy eszembe juttattad, van aki hiányt szenved ilyenkor is...

Köszönöm, hogy olvashattam!

Pusz:Ailet
Gratulálok Zséva!

Jó cikk és jó, hogy eszünkbe juttattad a csonka családokat!

Pusz
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: