Az én "ünnepem"
2020. január 4.
Tudjátok, az úgy van, hogy az ember egy idő után megtanulja magát is ünnepelni. Az ilyen ünnepeknek az a lényege, hogy teljesen őszinte. Mert az ember magának nem hazudik. Lehet, hogy mástól zokonvenném, ha azt mondaná, de megöregedtél(megfigyelésem szerint ezt a nálam max. 5 évvel fiatalabbak mondják :)), de magamnak mondhatom, mert igaz, különösen a reggeli órákban, amikor hétrét görnyedve mászok ki a szobából.
Hogy a témánál maradjak, elkészítettem az "ünnepi" kajámat...
Rántott karfiol, rántott hagymakarikák, sült krumpli, majonéz...Finom lett, szívesen küldenék belőle, de mire elkészült, a nagyja elfogyott.Én már csak ilyen hálás vagyok, bár a szeretetemnek nincs határa, - az ilyen finomságnak igen. Sajnos. Nálam...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.