Az értágítás
2022. szeptember 30.
2021. február 22.-i jegyzetem:
folyik - szó szerint -, péntekig.
A májam még köszöni jól van, az alapból szar fényt adja vissza fosul a kamera és azért van ilyen fasza sárga színem a mellékelt fotón. Valóban sárgás vagyok kicsit, de nem ennyire és az csak a magas bilirubin miatt van, ami pedig a vérszegénységtől (még nincs meg a laboreredmény, de a nyakamat rá merném tenni, hogy megint szar lesz, látva a színemet). Kenem-vágom már, hogy mi mitől van, amire sokszor szörnyűlködő reakciókat kapok, pedig ennek is megvan a jó oldala; minél tapasztaltabb vagyok, annál hatékonyabban tudnak a dokik fellépni, mert már az első jeleknél tudok szólni, hogy valami megint nem kóser. Ezt mondjuk pont látják is, de van, amit csak érezni lehet és arról nekem kell szólni.
Majd' elalszom, úgyhogy írok, hogy ébrenmaradjak. Aludhatnék, de annak rossz vége lenne (kirántott infúzió, vagy a tű beledöfése a karomba. :-D)
Volt egy kb. félórás sor, amit ki kellett várnom, hogy bejuthassak a kórházba. Fater nem jöhetett be, szóval elment haza a Janival (ő hozott be minket). Ha kéne csomag, akkor azt a portán kellene leadni felcímkézve, hogy melyik osztályra és kinek van szánva, de mivel fel lettünk erre készítve, így készültem elég váltóholmival, elég étellel-itallal, meg ami kell, hogy megspóroljuk az esetleges fennakadást, meg csomagelkallódást. Ezzel együtt legalább plusz terhet sem rovok a kórházra, elég durva lehet naponta szortírozgatni a küldeményeket.
Lázmérés után (mákom van, hogy abbamaradtak a hőemelkedések :-D) kérdőívre kellett válaszolgatni, aztán jött a teszt, ami egy élmény volt. :-D A doki erre röhögve kontrázott, hogy ha csüggedek, hogy vége, megnyugtat, hogy hazamenetel előtt újra átélhetem. Alig várom. :-D
2 órával előtte nem lehetett enni-inni, fogat mosni, én persze mindig olyankor akarok éhenveszni, amikor nem ehetek. A doki belekapart a torkomba egy pálcával és amikor öklendeztem volna, pont kihúzta a cuccot, szóval ez a része még nem volt gáz.
Az igazi élményt az orromban matatás nyújtotta, ugyanis kb. már a kisagyamat cirógatta, úgy betolta a pálcát. :-D Vérzett aztán az orrom, de én alapból is eléggé orrvérzős voltam évekig és akármilyen kis ütés, matatás, stb. éri az orromat, akkor még mindig rákezd.
Remélem segíteni fog az infúzió, mert jelenleg is úgy fagy a lábam, hogy már viszket a lábfejem.
Nem vagyok kipihent, pedig most 'csak' 2×, vagy 3× ébredtem fel éjszaka, ez nálam már jó alvásnak számít. Nekem nem kell tartani az elalvástól, 7 db hajnalban rohangáló, csörgőslabdával focizó (3-at emiatt már éjszakára elkoboztam, persze ők valahol megtalálták a 4.-et), érzésük szerint éhhalál szélén lévő és attól kétségbeesetten nyávogó vekker gondoskodik a biztos ébredésről. :-D Mindig ez van, szóval hajnalonta nem őszinte a mosolyom, de ilyenkor hasznomra válik a zajongásuk, mert tuti felébredek és az a veszély sem fenyeget, hogy véletlenül visszaalszom.
Kb. éhenhaltam, mire ehettem (most azért együttérzek a macskákkal ;-)), de hoztam kaszinótojást, azt burkoltam be némi kenyérrel. A remisszió beálltával durván megindult az étvágyam, de az a csoda kb. 3 napig (sem) tartott, nem eszem túl jól. Otthon mérlegre álltam, mert úgyis mindig megkérdezik felvételkor, hogy mennyire akar elfújni a szél, meg időszerű is volt a mérés. 61 kg vagyok, szóval 3 kg szevasz, mondjuk sejtettem. -.-
Asszem' alvás lesz nemsokára, már háromszor bekómáztam (a koktéltól is, ami csepereg belém, meg kialvatlan is vagyok). Kétszer a személyzet ébresztett ezért-azért, most meg egy szirénázó mentő érkezett. Amint megszabadulok az infúziótól, kidőlök - remélem nem öt percre. Olyan vagyok, mint aki le van szedálva.
Befogom, mert az alapesetben telefont tartó karomba folyik a cucc, szóval maradt a combon kitámasztás és szerencsétlenkedés, mivel úgy nem áll kézre az egész, így meg szar írni, főleg egy litániát, plusz az agyam sem forog már, úgyhogy befejezem.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.