Az Ige
2011. március 29.
Megtisztulok ezekben a napokban.
Templomba járok délutánonként, imahét keretében ülök be Isten házába, megbocsájtásért, feloldozásért esedezek.Tesszük ezt egyházi szokásunk szerint csendben, ki-ki magába zárva. A lelkészi ige tiszta üzenete befelé fordulásra késztet, önvizsgálatot sugall.Mindenütt bűn van, ahol ember van. Gyakori a félrelépés, olykor keresztül gázol az ember társain, gyakran bizony közelije kárára, csakhogy elörébb jusson.Ugyanakkor lemaradva.
Emberről szól at ige. Nem is szólt soha másról. A kajánság, hamisság lett lüktető, előretóló rugója mindennapjainknak. Egyénenként. A nyáj tagokra szakadt, egyenként rohangál, összetartó hitét vesztve, porladásra itélve. Az ige arrol szól, hogy a bennünk, lelkünkben szétfolyó mocsok a vég, a rothadás első jele. Az ige, e mocsok eltávolítását szólja a mellettünk lévőre tekintve segítségét kérve, segítségünket adva, hogy együtt legyünk jobbak. Mert egyedül nem lehetünk. Egyedül Istenben is csak rosszak lehetünk.
Ezért szid meg minket gykran az ige. Nem szidalmaz, csak megfogalmazza nekünk, amit nem látunk, valjuk be sokszor nem AKARUNK látni. Jön, mintegy felpattintja pillánk, hogy ott is kis fényt vegyünk észre, ahol mi csak a sötétséget akartuk látni.
Mert a fény ott van. A sötétség is megvilágosodik.
Érzem, hogy sok a szenny.
Az utolsó ámmen kisér hazafelé.
Holnap is lesz imanap.
A bejegyzést írta: Gyuri
Hozzászólások
időrendi sorrend