újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az írásról

2020. június 7.

Vissza a naplóhoz

Úgy tíz évvel ezelőtt, itt a feleségek.hu oldalon még lelkes naivaként engedtem, hogy mások beleszólhassanak az írásaimba. Hogy irányíthassák a történeteim szereplőinek sorsát.

De a legjobb tanácsokat a technikára vonatkozóan kaptam. Hogy pl. mitől lesz dinamikus egy írás. A gyorsaságomból és figyelmetlenségemből adódó elütési vagy helyesírási hibáimért kapott jelzéseknek még most is örülök. Mert megesik. De az más.

Ám, amikor hagytam azt is, hogy a fiktív történeteimben a szereplők sorsát a lelkes olvasók irányítsák öten tízfelé, akkor egy idő után belevesztem a történetbe - avagy így írj magyar szappanoperát. Hajtott a megfelelési kényszer. Fiatal voltam. De mégis, kinek akartam én megfelelni? És miért? Hát, fizetést úgyse kaptam érte, de ha még kaptam volna is, akkor is... Elismerésért az olvasóktól? Az olvasók szeretetéért? Persze, hogy jólesik, de... Végül elvesztettem magamat és legfőképp a hangomat. Utána sokáig nem írtam semmi komolyat. Semmi olyat, ami úgy istenigazából én lettem volna. Ami igazán belőlem jött volna. A legbenső énemből. Semmit.

Majd nyáron jött egy olyan mély csalódás, hogy az írásterápiához fordultam. És sokan reagáltatok rá. És azt mondtátok, hogy példa lettem és hatással lettem az életetekre. Pedig ezúttal nem szólt bele senki. Néhány rossz választásomat persze megkritizáltuk együtt. Pár pasit leírtunk, istenítettünk, csalódtunk, örültünk, újra csalódtunk és örültünk is újra. Velem voltatok. De magába az írásba nem szólt bele senki.

Ugyan egy szerkesztő megkeresett, hogy tetszik neki a stílusom... gondolhatjátok, hogy ez mennyire hízelgett és hájjal kenegette a lelkemet. Kérdezte, hogy írok-e általánosságban is a férfi-női kapcsolatokról, mert publikálná az oldalán, csak túl személyesek az írásaim. Komoly kísértést is jelentett a kérdése, hogy írjak úgy, ahogyan szeretné... De viszonylag rövid idő alatt rájöttem, hogy ha úgy írnék, hogy neki megfeleljen, akkor a vége ugyanaz lenne, mint korábban. Újra elveszteném magamat. Amúgy meg annyian írnak személytelenül, hogy én nem akarok beállni a sorba, és nem is fogok - ahogyan Majka énekelte.

Mindig előttem van egy barátom tanácsa, aki érdek nélkül adta a lelkembe szavait, amelyekhez azóta is ragaszkodom. Igazából az ő tanácsa segít szilárdnak maradnom. Persze az írásaim önkéntelenül formálódnak a személyiségemmel együtt, de... Amikor néhanapján megingok, felidézem azt, amit nem egyszer mondott nekem:

"Maradj olyan, amilyen vagy, voltál!
Ne is veszítsd el, és ne hagyd befolyásolni magad! A te írásaid, addig amíg szabadon írsz. Utána már nem." L.

Legtöbbször akkor jutnak eszembe a szavai, amikor befolyásolni akarnak az írásban. És talán természetemből fogva engedékenyebb lennék, de olyankor arra koncentrálok, amit mondott. Ez pedig segít makacsul önmagamnak maradni. Nem engedhetem, hogy mások befolyásolják az írásaimat. És ezért sokszor olyan, mintha csukott szemmel repülnék. Azt mondta, senkit se nézzek, még őt se, hogy mit érezne az írásaim miatt, hogy jólesik neki vagy bántani fogom. Ne azzal foglalkozzak. Ez a legnehezebb. Sokszor azt se tudom mit teszek, de bízom magamban, az ösztöneimben, és hallgatok a belső hangomra. Amikor pedig a történet elkezd íródni bennem, akkor írok. S közben becsukom a szemem, és próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy hogyan érinti más érzéseit, lett légyen bármilyen is.

Ha arra figyelnék, hogy közben tuti ne bántsak meg ezt vagy azt, akkor úgyis megint az lenne a vége, hogy az egyiknek tetszik, a másiknak nem. Ennek sose lenne vége, és én olyan lennék... és főleg soraim olyanok lennének, mint egy felvont vitorlájú árbócos, amelyet az írás végtelen óceánján ide-oda dobálnának a véleményszelek és a szeszélyhullámok. Mindenkinek nem lehet megfelelni. Még magammal is kritikus vagyok.

Úgy írok, hogy magamból magamnak írok. Ha valakinek még tetszik is, az pontosan ezért van. De nem engedhetem, hogy bárki irányítson, mert nem akarom elveszíteni azt, amitől az írásaim azok, amik. Magamat.

- visszafogottvenusz -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: