Az izgalom a tetőfokára hág
2015. június 23.
Bőbi barátom éjszakai műszakból haza érve, vállalja fuvarozásom. Halkan, hogy fel ne ébresszem, megemlítem neki, hogy ha nem csak a piros lámpáknál alszik el, hanem menet közben is, akkor a kiérkező mentővel hamarabb odaérünk.
Kórház. Vidám zöld-emberkék fogadnak. Tudtam, hogy az ufós verzió fog bekövetkezni. Mindenki egyen-méteres gézbe van öltözve Én is kapok hátul megkötős rucit. A bőrszerkó jobban áll, de udvarias vagyok, átöltözöm. A doki ropogós-barna. Még emlékszik rám, cukorkával kínál. Már nem trüszköl, úgy látszik felépült az Ebolából. Nem cicózik, ágynak dönt. Nekem picit gyors a tempó, de lehet, én vagyok túl romantikus. Kedélyesen csevegünk. Bár engem az ókori Egyiptomi temetkezési szokások jobban érdekelnek, ő, a kórelőzményemre kíváncsi. Ráhagyom. Egy váratlan pillanatban hónaljon szúr egy 10 köbcentis injekcióval. Most érkezett el az idő, hogy bemutassam a Tirolban elsajátított jódli tudományom. Kicsit csalódottnak tűnik, lehet azért, mert csak az emeleti ablakok törtek be. Nem adom fel! A következő szurinál várom, hogy a nővér berohanjon és közölje néhány halott életre kelt a hangomtól, a Pápa az imént telefonált, még életemben szenté avat. Jön is a nővér, de csak a műtőbe kísér… remélem, még találkozunk? - kérdezem a doktort, a válasz a levegőben lógva marad.
Az altatóorvos, egy elaggott szatír, az is cukorkával kínál. Megkérem, ha lehet, ne a szövegével kábítson és ne is altatódalt dudorásszon. Valami ütősebb cuccost virítson. Szófogadó. 1…2…3…jó anyag…
Oh, igen, ilyen egy vad buli után az ébredés, nem tudod hol vagy és nem emlékszel semmire. Doki érkezik, érdeklődik, innék-e valamit. Naná! Martinit kérek, keverve, nem rázva, egy szem Olívával, fogpiszkáló nélkül. Vigyorog. Csak tea és kávé a választék. Lemondok róla, még kicsit émelygek. Tájékoztat, nem amputálta a könyököm, és egy aprócska oroszlán fejen kívül, semmit sem faragott a csontjaimba. Búcsúzáskor csak én könnyezem, ő ígéri, még felhív… na persze…
Bőbinek jót tett a kórházi levegő, kipihenten frissen kísér a kocsiig.
Este, a kedvenc doktorom tényleg telefonál… bukik a könyökömre, annyira, hogy holnap is látni szeretné.
Másnap.Váratlan fordulat
Bőbi, (aki nem szereti ezt a becenevét, ezentúl, Józsi-bózsi lesz) még mindig éjszakás, hogy érezze a törődést, ismét őt viszem magammal.
A doktor nyilván legózik, szétszedett valakit és nem tudja összerakni, ezért késik. Míg kedves barátom, regenerálódik a fincsi kórházi levegőn, én elszórakoztatom magam.
A bejárat előtt, fekete Porsche fékez. Vezetője, egy lila hajú nénike, kihalássza a mankóit és berohan. Tűsarkú mamuszából elővillannak vérvörös körmei. Rám (rém) mosolyog. Lehet, soha többé nem merek elaludni. 43 foga van… és az, csak az első sorban. A képernyőre meredek inkább. A cég reklámfilmje megy. Nagypapa, az új csípőprotézisével, virgoncan nyomja a félkezes fekvőtámaszt, közben élete párja, a csuklószerviz után, falat mászik. Lassan én is. Végre szólítanak. Józsi-bózsi felriad. Rosszalló pillantásomból a nővér értheti, legközelebb kíméletesebben ébressze a barátom.
A doki, hajhálója nélkül, Dumbo-ra hasonlít. Mardos az irigység, ahogy a nagy melegben, a füleivel legyezgeti magát. Közben interjút készít velem. Józsi-bózsi, nem tolmácsol, ebből arra következtetek, nyitott szemmel szundikál. Nem sokáig. A nővér, aki vérprofi domina lehet, apró mozdulatokkal tépkedi rólam a kötést. A hangot csupán megszokásból, én szolgáltatom mellé. Cseng a telefon. Bizonyára a NASA- van vonalban. Az imént elhangzott sikolyaimat szeretnék felhasználni az elszaporodott patkány populáció kiirtásához. Lemaradok életem legjobb ajánlatáról, vagy csak a doktor eltitkolja. Felém fordulva aha-z , meg hümmög. Talán mégsem az űrkutató központtal beszélt .
Csak szemmel vizsgál, bizonyára érzékeli, ma picit agresszívabb vagyok a megszokottnál. Én is megcsodálom a könyökránc felvarrásom. Végül is, ha azt vesszük, hogy a sebész, csak fusiban műt, mert amúgy cipőfelsőrész –készítő, akkor nem olyan szörnyű…
Kabátfalvi motyóhímzés: Döglött 100 százlábú keresztöltésekkel…
Viszont, kezd mozogni minden ujjam. Ennek örömére csak hétfőn akar látni a doktor.
Lilyth
A bejegyzést írta: Lilyth
Hozzászólások
időrendi sorrend
:-) Ha èhes a makk, disznókat álmodik...:-D Könyök- ráncfelvarrás. Az új Hollywood-i őrület...
kevésbé fejlett nyugatot? Sokkoló....
Ami pedig a disznókat illeti, - a makkommal álmodnak!
(:-D)
Én egy kis éltes, édes, 16 éves, láthatósági mellény
nélkül, - frissen borotválva.....
Egyébként még lehet rajta fotóshoppal javítani.....
Hát ez nagyon jó! Keresve se lehetne találni egy félre értelmezhető mondatot, minden ott van, ahol lennie kell... de legalább túl vagy rajta... Már nem tudom melyik volt a legjobb "beköpésed"... a végére elfelejtettem... most nem idézek, mint a múltkor, még a végén plagizálással megvádolnának... de a hasonlataid utánozhatatlanok... :-)
... de most nem viccelek, a doki, ha van egy kis humorérzéke, biztos díjazná ezt a kis megemlékezésed, róla..., a hiúságát legyezgetné, lám ilyen hatással van ő a betegeire... Mégsem tudom megállni, ez van a legközelebb: "Döglött 100 százlábú keresztöltésekkel"... hát ha ez a fotón a te könyököd, mit mondjak, igazad van...
... de most nem viccelek, a doki, ha van egy kis humorérzéke, biztos díjazná ezt a kis megemlékezésed, róla..., a hiúságát legyezgetné, lám ilyen hatással van ő a betegeire... Mégsem tudom megállni, ez van a legközelebb: "Döglött 100 százlábú keresztöltésekkel"... hát ha ez a fotón a te könyököd, mit mondjak, igazad van...
Ismét szemléletes leírást adtál és jól szórakoztam.Ja, a más baján könnyű:)