Az öregem

2022. április 14.

Vissza a naplóhoz

2017. október 7.-i jegyzet:

tegnap volt Pesten, elment a házidokinkhoz, mert a karja-kézfeje egyre szarabb, fel is van dagadva. Mondta, hogy azonnal a sebészetre küldte. Azt mondja mondta a dokinak, hogy nem mehet, mert én már reggel óta felügyelet nélkül vagyok és mi van, ha baj lesz? (Hagyjuk ezt, mert szomszédolni is tud reggeltől estig, olyankor nem izgatja, hogy baj lehet velem.) Én már mondtam neki tegnapelőtt is, hogy menjen vele dokihoz, mert baj lehet, de legyintett, pedig már akkor sem tudta használni a karját-kezét, az egész kézfeje csupa ödéma. Nem akart menni, aztán megijedt, mert mégszarabb lett és elment, de előadta a dokinak, hogy miattam nem időzhet, nem mehet el a sebészetre. Mondta, hogy ráparancsolt a Dokink, hogy nincs apelláta, irány a sebészet, inkább töltsek egy egész napot egyedül, mint belehaljon a fertőzésbe és akkor tényleg magamra maradok. Én pontosan ugyanezt mondtam neki itthon. Végül elment a sebészetre, ahol kitisztították és bekötözték a sebeket, meg kapott tetanuszt. Jövőhéten kell visszamennie, addig szed antibiotikumot, meg felköti a karját. Az én kezem jó állapotban van az övéhez képest, de azt mondja lehet, hogy nekem is kellene tetanusz, mert picit begyulladt a kézfejem, ahol 3 harapás mélyre sikerült és ott nekem is dagadt. Én tudom használni a kezemet. Nem tudom hogyan fogunk feljutni Pestre, mert még mozgatni se' tudja a kezét, szóval esélytelen vele tolószéket tolni, meg fel-le emelgetni a padkáknál, járművekre. Gondolom majd megkéri a Kriszt, hogy vigyen fel, meg hozzon minket vissza. Szerintem amúgy már mindegy, mert a Doki azt mondta neki tegnap, hogy muszáj mennie, mert hétfőig baj lehet, szóval velem is lehetne addig, akkor pedig már hiába kapnék oltást, de egyelőre semmi jele fertőzésnek. Azonnal lemostuk, lefertőtlenítettük a sebeket, mondjuk neki így is durván begyulladt, de ő durvábban is kapott a macskától. Nem is tudom, hogy én kaphatnék-e oltást immunbetegségek mellett? Majd felhívom a Dokit és megkérdezem, bár ha kellene, vagy lehetne, akkor valószínűleg mondta volna apámnak, hogy nekem is adassunk, mivel mondta neki az öregem, hogy engem is kiosztott a macska, csak lightosabban.

Tegnap éjjel jól összebalhéztunk egy rohadt szál cigin. Hihetetlen. Nem ezen van a hangsúly, hanem amit feltételezett rólam, meg ahogy viselkedett. Magának csinált tojásrántottát és kérdezte, hogy kérek-e? Kértem. Nem tudtam megenni mindet, így elkérte és a kenyérszeletemet is odaadtam. Elvette, de a frász figyeli, hogy hová teszi le, aztán kereste a cigijét. Kérdezi, hogy hová dugtam? Mondom sehová. Azt mondja ott volt az asztalon, nem tűnik el csak úgy. Mondom nem tettem el onnan. Számonkérően kérdezte, hogy hol van a cigi? Mondom mit tudom én, ahová elkeverte. Elkezdett gyanúsítgatni, hogy eldugtam. Nem hitte el, hogy nem, én meg begőzöltem a gyanúsítgatástól, meg attól, hogy készpénznek vette, amit a fejébe vett, meggyőzhetetlen olyankor, szóval teljesen beronyózott, ordított, hogy direkt eldugtam, csak én lehettem, mert "mindig pofázol a cigiért, biztos nem akarod, hogy rágyújtsak". Mondom atyaúristen, szerinted akkor eddig hogy-hogy nem dugtam el egyszer sem? Elkezdi biztos mostanra untam meg, hogy füstöl. Az agyam forrt, hogy nem tudom tisztázni magamat és amúgy is allergiás vagyok arra, ha meghazudtolnak, meg elnyomnak, főleg ő, mivel mindig is ezt kaptam tőle. Nyomta a hülye elméletét és hogy szedjem elő, mert mindent felforgat (már a konyhában elkezdte), nálam is feltúr mindent és ha nem lesz meg, én fogok mindent átnézni centiről-centire, meg elengedi a macskámat, szóval jobban járok, ha befejezem a sumákolást. Nem normális! Már üvöltöttem, hogy ha nálam volna rég' visszaadtam volna, szerinte hagynám, hogy cirkuszoljon feleslegesen?! Azt mondja a cél érdekében ki tudja? Szerinte színészkedtem és roppant meggyőző volt az alakítás, hogy még tomboltam is. Leordítottam, hogy utálom és kezeltesse magát. Mindent üvöltve mondtam el, kijött minden eddigi dühöm, még én is meglepődtem, hogy mit hozott ki belőlem. Jött, hogy ne ordítsak, mit képzelek, higgadjak le és hogy nekem kell kezelés. Az igazságtalanságot, alázást, elnyomást, meghazudtolást amúgy is rühellem, de mivel ő egész életemben ezeket teszi velem, egyből bekattanok, amikor valamelyiket csinálja. Mondom neki fogd már fel, hogy nem tudom hol van a nyüves cigid! Nyomta tovább, hogy nálam van, én meg kérdeztem, hogy látod nálam valahol a rohadt cigidet?! Azt mondja sehol nincs. Mondom igen, biztos lenyeltem... Csak nyomta a hülye tévképzetét. Gyűlölöm, amikor csak a maga elmélete lehet igaz és mindenkit elnyom, aki mást mond. Talált dohányt, elkezdi cinikusan, hogy "nem b@sztál ki velem, rágyújtok". Mondom leszarom, egészségedre. Időnként hozzámszólt, mintha mi sem történt volna, aztán egyszercsak röhögve mondta, hogy megvan a cigi, rátette a szelet kenyeret. Mondtam neki, hogy látszik, hogy nem ismer, mert a(z őszinte) reakcióimat sem ismeri fel, különben rájött volna, hogy igazat mondok. Meglepődve megállapította, hogy milyen szenilis. Amikor belátta, hogy nem én voltam, azt mondja hamis bűnbánattal, hogy "akkor kell hoznom édességet". Mondom neki nem kell, nem vagyok óvodás, ennyivel nem tud lekenyerezni. Ezt eljátszotta már a pénzével is, az szarabbul is esett, mert tolvajnak nézett. Amikor előkerült bocsánatot sem kért, azt nem ismeri. Most ha hamisan is, de kimondta, ami egy egoista, nárcisztikus embernek nagy falat lehet. Nem fűlik a foga ahhoz, hogy erre a szintre ereszkedjen. Máskor is keresett már rajtam dolgokat, azok is meglettek, de hiába mondtam ezt is tegnap. Ebből is látszik, hogy nem ismer. Ne magából induljon ki, én nem vagyok hazug, sunyi, haszonleső. Tudhatná, hogy inkább adok, nem elveszek. Ő az, aki folyton turkál a holmijaim között. Előbb a saját portáján kellene körülnézni.

A bejegyzést írta: Arnold91