Az öröm
2016. augusztus 9.
Minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni. Én megtaláltam! Tegnap kiakartam menni a kapun, ami mostanában,-ebben a hőség és viharokkal váltakozó időben nem fordult elő, hát alig tudtam kinyitni. Megereszkedett, de ez még hagyján,most vettem észre, hogy a vaslemezek szitává szelidültek, magyarul úgy elkoptak, hogy jóformán a festék tartja össze. Ez az én örömöm. Nemrégen arról sopánkodtam, hogy olyan borzasztó, miszerint a tárgyak túlélnek bennünket. Hol itt az igazság?No, ez a kapu engem már nem fog túlélni, mégha neki is estem és új festékréteggel vontam be. Jövőre, ha megérem, újat kell csináltatnom.
De ért még egy másik öröm is. Azért vannak olyan jó emberek is. Néhány hete panaszkodtam a szomszédnőnek, hogy hiába dédelgetem a cukkinimat, semmi termést nem óhajt adni. Szintén tegnap , kinézve látom, hogy egy szatyor lóg a kerítésemen és mi van benne? Három zsenge, de termetes cukkini. Köszönöm, Ancika!
Most feldolgoztam, jutott belőle kockára-vágva lecsóba két zacskóval, rántanivaló két zacskóval és szintén két zacskóval lereszelve, paradicsomos cukkininak, amit én nagyon szeretek.No, a fagyasztóm már dugig van, jöhet a tél! :-))
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.