Az ulti
2017. január 22.
Megfőztem az ebédet és vasárnap lévén elhatároztam, ma pihenni fogok. Kicsit egyedül éreztem magam, ezért úgy gondoltam, kipróbálom a mindig elodázott meditációt, hátha javulni fog a közérzetem. Azt mondják, testben-lélekben felfrissül az ember meditáció után. Ilyenkor nem kell semmire sem gondolni, csak csendben magunkba szállni, - mondják a szakavatottak. Sajnos, nekem ez benne a legnehezebb, én állandóan gondolok valamire, ha másra nem, akkor arra, hogy most ne gondoljak semmire.
El is helyezkedtem törökülésben, és alig kezdtem el a meditációt, máris úgy éreztem, megfejtettem a nagy titkot, miszerint miért széthúzó, nem összetartó nép a magyar. A titok az ultiban rejlik.
Még fiatalasszony koromban észrevettem, hogy a férjem néha kimaradozik, vagy késő éjjel aprópénzzel kitömött, duzzadó zsebekkel éjfél körül halkan hazaoson. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hosszas faggatózás után elárulta, hogy néha ultizik a barátaival, a helyi értelmiségi réteg jeles tagjaival. Felháborodtam és kiadtam az ultimátumot:vagy én, vagy a kártya!Miután nem kaptam konkrét választ, tartottam magam a közhelyhez, miszerint az asszonynak férje mellett a helye. Így szépen eljárogattam vele ezekre a partikra, igaz, kezdetben csak a szendvics készités és a frissitő nedű töltögetése volt a feladatom. De én észnél voltam! Mint kibic, szép lassan olvasni tudtam a lapjárásból, majd elsajátitottam a kártyajáték összes fortélyát. Végül - a férjem nem túl nagy örömére, be is vettek a csapatba.
Mindez még az "átkosban" történt,amikor is nagy divat volt szocialista brigádokat alapitani.Miután a kollégáim hasonló gondolkodásúak voltak,mint én,rögvest létre is hoztuk az ultibrigádot,bár a szocialista jelző lemaradt,de mint brigádvezető nem sokat foglalkoztam ezzel,más sem.
Attól kezdve éjjel-nappal ultiztunk. Összetartásunk példa volt a többiek előtt. Hol egyikünknél, hol másikunknál jöttünk össze, sőt üditő kirándulásokat szerveztünk, ahol az árnyas fák tövében azonnal felfedeztük a kellemes erdei padokat, asztalokat és néha a vibráló máglyák fényénél is csak vertük a plattot.
Ma talán már nem is tudok ultizni, olyan régen történtek ezek a feledhetetlen partik. Így utólag bevallom, nekem nem is a játék maga tetszett. Sokszor alig vártam, hogy befejeződjék, mert amint vége lett, abban a pillanatban hirtelen mindenki nagyon okos lett és hatalmas viták alakultak ki. Mindenki szidott mindenkit és a parázs vitákat csak egy újbóli kezdés csendesitette le. Az ultiból leszűrt tapasztalatom az volt, hogy a játék aprópénzzel is összetartott bennünket, a viták ellenére is szerető barátokká váltunk és jó szivvel gondolunk azokra az időkre.
Ma már egyre kevesebbet hallok az ultiról. Az aprópénz megvan, a viták megvannak, csak az összetartás hiányzik - azaz az ulti.
Végére is értem a meditációmnak..
- Ilona Bartha Tóth -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Ilona!
Kedves meglepetésként az aktív íróink régebbi cikkeit hozom mostanában a naplómba, örülök, ha sikerült meglepetést okozni!
Hogy tetszett a film?
Pussz,
Tündér
Puszi, Ilona
Köszönöm Tündér, hogy megosztottad ezt a korábbi írásomat.A filmnek külön örülök, mert még nem láttam, este megnézem! :-))
Puszi, Ilona
Kedves meglepetésként az aktív íróink régebbi cikkeit hozom mostanában a naplómba, örülök, ha sikerült meglepetést okozni!
Hogy tetszett a film?
Pussz,
Tündér
Akkor ti voltatok a nagy Összetartás brigád, mint mi az Egyetértés? A végére - hiába voltunk mi sok mindennel nagy egyetértésben, ahányan annyiféle ideológiával kellett szembenéznünk és ami véget vetett az egységnek, pedig az erő abban van. Hiába tudtuk ezt, volt erős bennünk az elhatározás, sokan nem nézték jó szemmel az eszmecseréket és bomlasztólag hatottak ránk. Egyet bánok így utólag, hogy miért is nem vettünk be a csapatba egy kártyajátékost, akkor legalább megtanultam volna ultizni... Késő bánat. :-)
Puszi, Ilona