Azt mondják...
2011. október 20.
Ezt a bejegyzést másolom, szóval nem a saját írásom, de nagyon-nagyon közel áll hozzám ez a felfogás- ezért is ragadott meg annyira.... és gondoltam mással is megosztom:
Azt mondják...
2011.10.15. 23:28 | Ryoko |
"A külső megfog, a belső megtart, a jó szex hozzáláncol."
Ha ezek közül csak egy is hiányzik, megette a fene, nincs értelme küzdeni. Egyetlen olyan kapcsolatom volt, ahol nem keresgéltem más "megoldást", "helyettesítő terméket" vagy tevékenységet, egyszerűen jól és teljesnek éreztem magam benne. De vajon én is teljessé tettem a másik felet? Elég volt az, amit az én külsőm, az én lényem és személyiségem és a testem nyújtott neki?
Hiába helyes egy pasas és baromi jó az ágyban, ha a természete nem jön ki az enyémmel. Ha nem tudom magam mellett hosszú távon elviselni - akár örökké, ahogy azt régen éreztem másnál, akivel minden olyan természetes és kellemes volt. Nem éreztem mindennapi küzdelemnek az együttélést, illetve magamat sem kellett rákényszerítenem semmire.
Valószínűleg ez fordítva is igaz, lehet egy csaj nálam sokkal szebb, jobb nő - mondjuk nem nehéz -, ha a lényével nem tudja a férfit "megszelídíteni", lenyugtatni, betörni, megtartani, nevezzük, ahogy akarjuk.
A bejegyzést írta: tatjana
Hozzászólások
időrendi sorrend
Üdv Éva.
Tyson
"A külső megfog, a belső megtart, a jó szex hozzáláncol."
Nem könnyű valóban, de ez ne küzdelem legyen, hanem inkább elfogadása a másiknak azzal együtt, hogy más természettel áldotta meg az élet. Pl. túl szabadosan (szleng) fejezi ki magát? Nehéz megszokni, de nem lehetetlen addig, ameddig elbírja egy kapcsolat. Az se mindegy milyen apropóból "alpári". Ez kiderül hamar, hiszen senki sem tud kibújni a bőréből. Ha nem vagy egy mimóza lélek, akkor ez nem befolyásolhat, ha egyébként meg jó ott, ahol kell.
Talán még jól is jöhet olykor-olykor ez a stílus, hogy te is kiadhasd magadból azt és úgy, ahogy érzed, ha másként nem, szavakban.
A kapcsolatban, ha a három közül, amit idéztél egy is hiányzik, mondjuk a külső, az sem feltétlenül lehet kizáró ok. (Lásd. casanova típusú férfiak). Hát nekem ők nem jönnének be. Életem során egy ilyen volt, aki után bomlottak a nők, én sem voltam kivétel, de nem tartott sokáig. Egyszerűen, mert az öntelt, önelégült, csélcsap, kivagyiságú, hamis, nincs mögötte "sok" férfi, előhozza bennem, a semmi értelme gondolatot. Persze nincs lehetetlen, csak a tűrőképesség.
Ha egy kapcsolat fenntartása küzdelemmé fajul, akkor mi értelme, fáraszt, fusztrál.
Magamat miért csapnám be?
Fiatalabb korban még belementem egy-egy ilyen harcba, játékba, hogy "megszelidíteni, betörni...", ettől volt izgalmas, de ma már?
Örülök, hogy téged is foglalkoztatnak ezek a dolgok, ez az élet velejárója, azt hiszem. Ezen keresztül ismerjük meg egymást. Olykor kellemetlen tud lenni, ha nem az történik, amit szeretnénk, de hát "ilyen az élet".
Pussz,
Éva