újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Bakik, esések és egyéb finomságok :-D

2021. október 24.

Vissza a naplóhoz

2013. október 23.-i jegyzetem:

A Gergővel kicsesztünk az egyik szomszéddal. Macskákat mérgezett a pali és betelt emiatt a poharam, meg akartam szívatni. Ugyanebben a lépcsőházban laktunk, csak mi akkor másik lakásban, nem a mostaniban. Mondtam a Gergőnek, hogy van egy ötletem, szóval fogtuk a kötelet és lazán hagyva azt összekötöttük a két szemközti lakás kilincsét - az egyikben a fent említett gazember élt -, majd becsengettünk mindkét helyre és elbújtunk a lépcsőhöz. Mi odaláttunk, de a két lakó nem látott minket. A Kerekes bá' ki is nézett, hogy ki csengetett, majd amikor a feje kint volt, nyílt a másik ajtó is és mivel össze voltak kötve a kilincsek, ahogy nyílt a másik ajtó, emezt becsukta volna, csak ott volt a gazember feje. :-D Nem lett baja, de piszkosul káromkodott. Egyikük sem értette mi van, mi meg alig bírtuk magunkban tartani a röhögést.


A töri tanárunk szigorú volt, mindig ordibált, hozzánkvágta a kulcscsomóját - ami volt vagy hatszáz kiló - és a naplót is odahajította a tanári asztalra mindig, mikor jött órát tartani. Az ofő dühös volt, hogy miért van lapjaira hullva. Az egyik nagyszünetben összehívtam a bátrabbakat és kicsavaroztuk a tanári asztalból az összes csavart, aztán csak összetámasztottuk. Mikor becsengettek, jött a Zsuzsa néni. Mindenkinek remegett a szája a visszafojtott röhögéstől, mert tudták, hogy mi lesz. A napló ismét repült és ahogy az asztalra ért, az kártyavárként omlott össze, nagy zajjal. :-D "Ki volt az????" - hangzott ordítva, közben a tanár gyilkolt a szemével. Kórusban nyomták, hogy "az Arnold találta ki!", ő meg mondta, hogy "Irány az igazgató! MOST!" - a mostot ordítva. :-D


Óvodás koromban kint játszottam az udvaron és nagyon érdekelt, hogy mi van a hordóban, de kb. mellkasig ért nekem és mivel egy 4 évesnek halvány lila gőze nincs a fizikáról, rátámaszkodtam a szélére, hogy majd felnyomom magam és úgy belenézek. Na ja... ahogy rácsimpaszkodtam a szélére, a súlyom miatt megbillent felém és egy pillanat alatt az alján találtam magam. Olyan szerencsétlenül sikerült, hogy a karjaim magam mellé szorultak, szóval ki sem tudtam magam nyomni belőle, a lábaim meg égnek álltak, de nem borult fel a hordó, csak imbolygott, aztán megállt, én meg fejjel benne. Kiabáltam az anyuéknak, mire kijöttek a házból és mikor megláttak, elkezdtek röhögni. Az egyikük a hordót húzta, a másik pedig a lábamnál fogva engem.


Kb. másfél évesen történt állítólag, hogy anyu csinálta a fürdővizemet, én meg a kiságyban voltam és állandóan azzal szórakoztam, hogy csavargattam a rácsokat. Ezúttal kicsavartam párat és kibillentem a kiságyból azon a járaton, landolva a fürdetővízben. Széttört a kiskád, mikor beleestem. :-D


Elmentünk a haverokkal és a Barátnőmmel a Balatonra. A Barátnőm napozott, meg figyelt a holmijainkra. Egyszer kiabált, hogy csörög a telefonom. Siettem - volna - ki a vízből, rohantam fel a lépcsőn és az igyekezetben lobogott a masnira kötött - hosszú - madzag a fürdőgatyámon, majd beleakadt a lépcső melletti korlátba és lerántódott rólam a fürdőgatya. Odakaptam a kezem a szerszám elé, a másik kezemmel meg villámgyorsan felhúztam a gatyámat, időm sem volt röhögni, vagy megnézni, hogy hányan bámulnak.


Szokásom volt régebben, hogy nem hordtam papucsot. Anyu állandóan morgott, hogy nem tudja kimosni a zoknijaimat, vagy hogy mezítláb felfázom. A szóban forgó esetnél sem viseltem papucsot, amikor teregettem. Én már fürödtem, utánam a húgom is, de ő mindig kifröcskölte a vizet. Láttam is pár tócsát, amiket feltöröltem, de egy elkerülte a figyelmemet és már csak akkor fedte fel magát, mikor beleléptem. Kicsúszott a lábam, előrebillentem, de reflexből előretartottam mind a két karomat, hogy ne essek bele a fürdőkádba. Sikerült megállítani magam, de a falra szerelt króm kapaszkodóba belevertem a fejemet és hatalmasat kongott. Nagyon röhögtem, a hugom meg jött, hogy mi van. :-D


Szünetben tízóraiztam és teleittam magam kólával. Énekóra következett és már sok levegő volt a gyomromban a kólától, így mikor énekelnem kellett volna, böfögtem egy hatalmasat. :-D Még a tanár is elröhögte magát. Utána nem tudtam énekelni a röhögéstől, úgyhogy aznapra megúsztam a kornyikálást.


Felsős koromban szokásom volt a hintázás a székkel. Párszor rámszóltak, akkor abbahagytam, de aztán elfelejtkeztem magamról megint és újra hintáztam. Egyik alkalommal hatalmas robajjal értem földet, mert kicsúszott a szék lába. Jól bevertem a fejemet a mögöttem lévő padba. :-D Röhögtem a többiekkel együtt, a tanár meg lecseszett, hogy zavarom az órát.


5 évesen már tudtam olvasni és előszeretettel gyakoroltam. Anyuval mentünk valahová és megláttam, hogy "Gyros". Megszólaltam: elírták a "gyors" szót!


Valaki hívogatott és már a tököm tele volt. Újra csengett a mobil és beleszóltam, hogy "menj a pic$ába mostmár!", erre Anyu volt a vonal másik végén. :-D


Korán kellett suliba mennem, ha 0. órám volt. Ezzel együttjárt, hogy kómás voltam és ezért nem tűnt fel semmi az öltözésnél. Felszálltam a buszra és néhány megálló után már feltűnt, hogy páran nézik a lábamat. Lenéztem és az egyik lábamon fehér, a másikon világoskék zokni volt. :-D Félhomályban öltöztem és akkor világoskéknek láttam mind a kettőt.


Volt egy macskám, akit nagyon szerettem és ő is kötődött hozzám. Mindig ott volt, ahol én, ez azt is jelenti, hogy az ágyamba is bemászott. Egyik reggel arra keltem, hogy a mellkasomon fekszik. Még csukott szemmel odahajoltam, de zajt hallottam és automatikusan kinyitottam a szemem - szerencsére, ugyanis a macskának nem az a vége volt az arcomnál, amit én meg akartam puszilni.


Elmentünk bringázni a Szabinával. Én mentem elöl, mert én tudtam az utat, ahová menni akartunk. Egyszercsak éreztem, hogy súrolja valami a hátsó kereket és reflexből hátranéztem (tele volt fával ott minden, normál helyzetben nem nézeget hátra az ember ilyen helyen.) A Szabina véletlen nekiment a hátsó kerekemnek, azt éreztem. Egyetlen pillanat volt, már fordultam is vissza, de addigra lekormányoztam az ösvényről és egy fa felé gurultam. Fékeztem, de nem volt elég a lassulás, belementem a fába. Az ütközéskor előrebillentem az ülésről, de állva maradtam, a visszacsapódó - fém - pedál pedig beleállt a lábamba. Csontig. F*sza volt! Eltartott jódarabig a gyógyulás.


A Gergőéknél voltam gyerekként, játszottunk. Volt egy macskahordozójuk, ami szét volt szedve és az elején lévő nyílásba befért a fejem. Kitaláltam, hogy teknősbéka leszek. Pont passzolt rám az a doboz, mert a hátamnál illeszkedett, a lyukon - ahol elvileg a rács szokott lenni - kifért a fejem. Kicsit szórakoztam vele, aztán levettem - volna. Rámszorult és a fejem sem akart kijönni a lyukból. Valahogy sikerült leszedni rólam, de nagyon röhögtünk.


13 évesen kórházban voltam és jól összehaverkodtam a szobatársakkal, különösen a mellettem fekvő sráccal. Egyik este azt találta ki, hogy játsszunk "Felelsz, vagy mersz?"-et. Mikor én következtem, mondtam hogy merek. Az volt a feladatom, hogy a nővérpultnál osonjak el, négykézláb. A folyosón nem voltak, mert fürdetési idő volt, fürdették a kicsiket. Odamentünk, én négykézlábra ereszkedtem és elkezdtem elmászni ott. Sípolva vettem a levegőt, amire a nővér lenézett és megkérdezte, hogy mit csinálok ott négykézláb? Én meg rávágtam, hogy "elgurult a szerencsekövem és azt keresem". Felajánlotta, hogy segít megkeresni. Kénytelen voltam úgy tenni, mint aki megtalálta, mert nem hagyhattam, hogy a semmit keresse. :-D Összezártam a tenyeremet, felkiáltottam, hogy "megvan!" és elhúztunk onnan, be a kórterembe.


Kerti bulin voltunk. Nem volt a házban wc, hanem ki kellett járni egy fa bódéba, de körbevette a csalán és egy pallón kellett odasétálni az ajtajához. El akartam menni elvégezni a dolgomat, de pár lépés után elvesztettem az egyensúlyomat a pallón és landoltam a csalánosban. Király volt. :-D


Volt egy óvodai csoporttársam, akivel nagyon jól megvoltunk és mivel egyutcában is laktunk, gyakran átjártunk egymáshoz. Egy este megint náluk voltunk és baromkodtunk a Dáviddal. Jól megszívtam, miközben szórakoztunk, mert a lendülettől elszálltam és az ágy sarkának csapódtam, fejjel. Nem emlékszem minden részletre, Anyu mesélte el a többit, de ami nekem megvan az az, hogy hatalmasat koppant a fejem, majd belémszorult a levegő az ijedségtől. A Dávid elkezdett ordítani, ahogy a csövön kifért, közben már jöttek be anyuék és akkor már én is felocsúdtam a sokkból, kánonban ment az üvöltés. A többire nem emlékszem, csak arra hogy mondom az anyámnak, hogy fáj a fejem és kezdtem nagyon álmos lenni, ő meg mondta, hogy nézzek rá, nem szabad elaludnom. Folyamatosan próbált ébren tartani. A Heim Pálban kötöttünk ki, összekapcsozták a fejemet - azt már egy nyikkanás nélkül tűrtem.


4 évesen szintén a fejem bánta - talán ezért vagyok ilyen ütődött. :-D

Nyáron kint bringáztam a ház előtt, a kerítésünk előtt tekeregtem oda-vissza. Nem figyeltem, hogy hol álltam meg; a jobboldalon a talajban volt egy hatalmas mélyedés, mert földes járda volt. Mikor le akartam tenni a lábamat, beleléptem a lyukba, emiatt megbillentem és eldőltem a vasbeton kerítés felé - fejjel megküldve azt. Berepedt a homlokom.


Megtanítottak fejenállni és folyton azt gyakoroltam. Nem használtam falat támaszként, aztán egyszer elvesztettem az egyensúlyomat és borultam, a lábammal közben letaroltam az asztalról a cuccokat, meg felborítottam az anyu virágát. :-D


Elmentek a Szabina szülei vásárolni, mi otthon maradtunk. Nem tudtunk magunkkal mit kezdeni és baromságból elkezdtünk kardozni a felmosónyéllel, meg a seprőnyéllel. Addig-addig hadonásztunk, míg levertem a csillárt. :-D


Apu feküdt az ágyon, nézte a tv-t. Nem volt feloltva a villany, csak a tv fényénél láttunk mindent. A kutyám fekete és egyszercsak látom, hogy az ágy végében valami fekete kupac van, szóval odamentem, hogy leküldjem a kutyát, mielőtt a fater lerúgja véletlenül. Akkor röhögött fel apu, hogy "az a lábam!" Fekete zokni volt rajta, arra hittem, hogy a kutya van ott.


Óvodás voltam, anyu sóskát főzött, persze nem akartam megenni, mert a nagyanyám mindig édességgel tömött, meg tejbegrízzel. Anyu mondta, hogy meg kell enni, de kivágtam a balhét, hogy nem eszem meg, mert koszos! A kis sötét pöttyökre azt hittem, hogy kosz. :-D


3-4 éve harmonika ajtó volt a fürdőnkön. Egy alkalommal fürdés után vettem észre, hogy elfelejtettem kivinni törölközőt és kiszóltam az anyunak, hogy hozzon be. Közben a húgom kijött a szobából, zenével a fülében és nem hallotta, hogy ott dumálok, a fejem is kint volt, de nem figyelt, mert én leültem a retyóra, ő állt és nem figyelt lejjebb. Behúzta az ajtót, hogy miért van nyitva. Nekem meg ott volt a fejem. :-D


Nyáron, gyerekként még vidéken kint voltunk a tesómmal az udvaron és medencéztünk, vagyis csak én, a tesóm meg odaosont mögém és nyakonöntött vízzel. Kiszálltam és én is kerestem valamit, amivel merhetek vizet és visszaadhatom. Nála műanyag vödör volt, én meg találtam egy üveget, amiben korábban instant kávé volt, de megkaptuk játszani. (Az eset után soha nem adtak játszani nekünk üveget. :-D) Nálam volt az üveg és telemertem vízzel. A húgom elkezdett előlem futni, én pedig megbotlottam a betonon - volt egy út csinálva betonlapokból a kertben - és pofáraestem, bele az eltörő üvegbe. Felvágta a csuklóm belső részét, ahol az erek futnak. Horrorfilmbe illett a helyszín, Anyu nem győzte a törölközőt odatartani, aztán jött a mentő, elvittek, összevarrták a sérülést, majd egy ideig gyógyultam. :-D

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: