Bánatos vagyok!

2014. október 27.

Vissza a naplóhoz

Bánatos vagyok, de nagyon! Én már nem is számítok? Azért, mert nyugdíjas vagyok?
Miért nem tiltanak ki az USA-ból?
Megsértődtek rám, mert eddig sem akartam menni és ezután sem akarok?
Persze, nekik sem számít egy egyszerű szürke kis ember, aki tette a dolgát tisztességgel, rendesen adózott, nem köpte le a főnökét, megélt a béréből, nem adott és nem fogadott el csúszópénzt, aki egy a földön élő hatmilliárd emberből, akinek különleges ismertető jele, hogy két füle közé szorult a feje.
Hülye vagyok, miért is figyelnének fel rám és a hozzám hasonlókra, mikor náluk is százmillió számra élnek hozzám hasonló emberek, akik szintén csak választópolgárként jönnek számításba,egyébként meg azt tehetnek szabadon, amit szabad. Úgy, mint nálunk.
Apropó, honnan ismernek engem?
Vajon honnan tudják, hogy a lakhelyemtől ötszáz kilométerre már honvágyam van?
Szóval, bánatos vagyok!
Igazság szerint, nem is azért, hogy engem nem tiltottak el a beutazástól, hanem azért, mert mert másokat kitiltottak, ahelyett, hogy meghívták volna őket egy hosszú tanulmányútra, hogyan is kell tisztességesen élni.
Engem erre a szüleim tanítottak, lehet, hogy a kitiltottak árvák és azért nem tudják, meg kell rá tanítani őket. Az idő nem számít! Kerül, amibe kerül,
nekem megérné!

A bejegyzést írta: Yolla