Barátság

2015. november 6.

Vissza a naplóhoz

A gyerekkorban kötött barátságok kitartanak egy életen át.

Miért is?

Talán éppen azért, mert tiszta szívű, tiszta lelkű, romlatlan, optimista ifjak voltunk, feszegettük a határainkat, egyik stiklinkből a másikba estünk, de összefogtunk a bajban és egységes, megbonthatatlan tömböt alkottunk a kollégiumban és a gimnáziumban is. Majd szétszóródtunk, tanultunk, dolgoztunk, családot alapítottunk, elváltunk, újra házasodtunk, éltük az életünket. Ami mégis összeköt bennünket, bármikor találkozunk, felizzik bennünk a régi énünk, segítünk egymásnak, amiben csak tudunk, és még így hatvan felett is képesek vagyunk tinédzserként viselkedni, jókat nevetni, tervezgetni a jövőnket, mert céljaink még mindig vannak,megvalósításáért tenni is képesek vagyunk, csak már kissé okosabban, mint tettük azt negyvenvalahány évvel ezelőtt.

Bár arcunkon már virítanak a szarkalábak, bőrünk sem olyan feszes, mint rég volt, de a lelkünk nem öregedett jottányit sem, sőt, évtizedek tapasztalata ugródeszkául szolgál nagyobb léptékű álmaink valóra váltásáért, s bár látásunk romlott az idők során, mégis egyre több szépséget fedezünk fel a környezetünkben, melyeknek örülni tudunk.

Lehet, hogy ez az öregség első jele?

A bejegyzést írta: Yolla

Hozzászólások

időrendi sorrend

D Klári

A gyerekkorban kötött barátságok sem bírnak ki mindent. Nekem is volt egy barátnőm, aki az iskola befejezése előtt egy hónappal meglépett a fiújával. Helytelenítettem, akár a felnőttek, még 16 éves sem volt. Nagyon megbántódott, azt hitte ellene fordultam én is. Sok éven keresztül nem beszéltünk, majd megbékéltünk egymással, de a barátságunknak vége lett. Pár mondat erejéig beszélünk, ha találkozunk. A házassága az akkori fiúval tartós lett, hisz ma is együtt élnek ... :)

Cathy

Ket gimnaziumi baratnom fordult el tolem, mar gimi utan. Allandoan egyutt logtunk. Aztan jottek a fiuk. Tul oszintek voltunk egymashoz, ergo tul tapintatlanok, en mar belatom, de ok azota sem szolnak hozzam. Ugyanakkor van egy orok baratnom akivel mar sok nezetleterest tuleltunk.

Yolla

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Én is már csak a gyerekkori barátságokban hinnék, ha még egyáltalán hihetnék?... mert nem igazán van (volt) más lehetőségem a hiten kívül. A barátomról azt hittem, hogy a barátom... A sok csalódás vezethetett el odáig, hogy mindezt ma már csak feltételes módban tudom elképzelni hinni, mert az is lehetett volna... Igazi barátság nincs, nem volt, nem létezett! Legfeljebb, hogy hittem benne... Mára meghalt a hitem is, még mielőtt megszülethetett volna... Ki lehet akkor az igazi barát?

Kedves Éva!

A barátság nem hit kérdése! Az vagy kialakul és megmarad, vagy nem, pusztán akarni nem lehet, mert ahhoz két fél kell.
Más a barátság és más a szerelem, mégis mindkettőnek fontos szerepe van az ember életében. Erős kötelékek, gyakran egy életre kitarthatnak.

Puszi: Yolla

zsoltne.eva

Én is már csak a gyerekkori barátságokban hinnék, ha még egyáltalán hihetnék?... mert nem igazán van (volt) más lehetőségem a hiten kívül. A barátomról azt hittem, hogy a barátom... A sok csalódás vezethetett el odáig, hogy mindezt ma már csak feltételes módban tudom elképzelni hinni, mert az is lehetett volna... Igazi barátság nincs, nem volt, nem létezett! Legfeljebb, hogy hittem benne... Mára meghalt a hitem is, még mielőtt megszülethetett volna... Ki lehet akkor az igazi barát?

Ilona

Kedves Yolla, nagyon igaz, amit írtál. Nekem kevés barátom van, sokukat a helyváltoztatással vesztettem el, valószínű nem mély barátságok voltak, főleg munkahelyiek.De az igazi-a gyerekkori barátaim megvannak, már aki még él, sem idő, sem tér nem választott el bennünket. És ami nagy szó, a politikai hovatartozás sem, ami miatt gyakran kerültünk konfliktus helyzetbe.
Mégis: az első mondatodat meg kell cáfolnom. Nem mindig tartanak ki a gyerekkori barátok sem életünk végéig.Ezt végtelen keserűséggel írom, mert van rá példám, amit magam sem gondoltam volna soha.És ami érdekes, talán pont a barátság mélysége vezetett szakításhoz...Írhatnék erről egy oldalt is, de nem teszem,mert akiket érint, nekem mindkettő barátom...

Puszi