bizonyosság
2011. október 6.
Tegnap végre ÉREZTEM azt, amire idáig vágytam, amit sose tudtam megfogalmazni-tán nem is lehetett volna- de most végre éreztem MELLETTE!
Ahogy ültünk, ahogy hozzám ért,ahogy símogatott, ahogy csókolt, ahogy a szemembe nézett...
Imádtam minden percét, és jó érzéssel töltött-és tölt most is el- el az együttllét Vele.
Nagyon jókor jöttek ezek az "érzések" Tőle (furcsa, még mindig nem merem kijelenteni 100 százalékosra, hogy Ő is érezhet vmit irántam a testi vonzalmon kívül), most, hogy talán egyáltalá nem lesz módunk kettesben lenni...erőt adnak a folytatáshoz, mármint a mindennapok folytatásához. Nyugodtan, megfontoltan, bizakodón indulok a jövő felé....aztán majd lesz valahogy.
Sokat elvárni ebben a helyzetben nem lehet, nem is akarok.
Hiányozni fog, Ő és az "érzései".... csak azt sajnálom, hogy nem voltam képes elmondani Neki mikor kettesben voltunk, hogy mit érzek iránta...attól tartok, hogy többet nem lesz rá lehetőségem kimondani, és lehet, hogy örökre bánni fogom... de mindig visszatart az a tudat, hogy az se változtatna semmin....
sajnálom!
A bejegyzést írta: tatjana
Hozzászólások
időrendi sorrend
A pasid nem tudja mi a jó? Mutasd meg neki! Dobj be mindent, ne a törölközőt!!!!!
Remélem hamarosan túl leszel hamar ezen a lelki hullámvasúton, mert ha hosszabb ideig ez így marad, akkor biztosan sérülni fogsz.
Merj változtatni!
Annácska