Boldog gyerek
2011. április 6.
Boldog az, kinek vannak szüleik.Én apámat nem ismertem egyáltalán, anyám nem bírt nevelni, gyermekotthonba nőttem fel. Azóta már én is felneveltem egy generációt, ma-holnap jönnek az unokák, mégis, csodálom azokat, akiknek ott vannak a szüleik. És kölönösen jól esik számomra szülőnek lenni,s már nem is olyan nehéz.Már csak teszem magam,hogy nevelem őket, ők pedig megjátszák, hogy ...hagyják magukat nevelni.
Legjobban még is az esik,amikor látom,hogy ők akarnak nevelni engem. Persze ez is egyoldalú, mert csak ők hiszik, hogy nevelnek, én éppúgy megjátszom. Jól esik aggódásuk, próbálnak leszoktatni a cigarettáról,magyarázzák napkaink életét.Ilyenkor elfordulok, ne lássák, hogy én már tudom, amit ők belém akarnak beszélni, hagyom, hogy higgyék:rajtuk a sor, hogy neveljenek engem. Még jól is esik.
Így neveltek rá a számítógépre, mindenféle mai zenére, új trendekre. Én, aki nemrég még a forgófejes írógépemet kattogtattam, hogy esténként a feleségem sokszor ki akarta dobni az ablakon, most már nem is képzelem el, hogy napi egy-két órát ne üljek a PC előtt. Még csettelek is olykor, ha hiszitek, ha nem.
Szeretem, ahogy nevelnek.
Csak akkor nehéz, amikor nejemmel közös frontot alkotva szapulnak egy-egy csíntevésemért. Ilyenkor felháborodok, elkeseredek, duzzogva elvonulok.
Közben, amikor nem látják repdes szívem az örömtől.
Én vagyok a világ legboldogabb gyereke.
A bejegyzést írta: Gyuri
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez olyan aranyos volt ! Köszönöm. Kyra