Bolondokháza

2021. október 28.

Vissza a naplóhoz

2013. november 28.-i jegyzetem:

Apám annál is jobban semmibe vesz, mint ahogy hittem. Egy ideje tűrtem, de mostanra olyan méreteket öltött a gond, hogy muszáj volt szólnom. Az ő érdekében is tettem, mert jobb, ha egy családtag szól, mint egy szomszéd, vagy egy munkatárs, bárki más. Persze megint nem köszönte meg, inkább támadott. Kérdezem nem nyitsz ablakot?, ki kellene már cserélni a levegőt. Erre az volt a reakció, hogy "dehogy nyitom, hideg van!" Vissza is jöttem a szobámba, mert nem bírtam nála megmaradni. Az előszobában is érezni azt a szúrós, nehéz bűzt. Nem vagyok finnyás, de ennek neki lehet dőlni. Ma reggel megint pofáncsapott az ájer, mikor kiléptem a szobámból és gondoltam most már jobb lesz világosabban fogalmazni. Megint azzal jött, hogy nem nyit ablakot, mert hideg van (szép lenne, ha egész télen nem szellőztetne az ember). A képemről ég a bőr, mikor valaki feljön hozzánk. Szóltam reggel, hogy nyisson ablakot, de nem nyitott, inkább elkezdett velem ordítozni reggel 8-kor, hogy mit képzelek, takarodjak a saját szobámba pofázni.
1. Nem vagyok óvodás, akit át kell zavarni a szobájába "büntibe".
2. Nem tudok megmaradni a lakásban miatta, had szólhassak már!
Közölte, hogy "gyújtsál füstölőt". Mondom nem füstölő kell, hanem tisztálkodjon! Komolyan jobb, ha egyszer odamegy valaki hozzá, hogy "moss fogat", vagy "fürgyé' le"? Ne az én hibám legyen már, hogy elhanyagolja magát és zavar. Megáll az eszem, hogy annyit sem érdemlek meg, hogy levegőt vehessek itthon. Már régen nem laknék itt, ha nem lennék gondnokság alatt. Mindig felhánytorgatja, hogy mit kapok, azt hiszi az a törődés, ha megveszi az ételt, meg a ruhát. Sokszor nem is köszön, volt hogy észre sem vette, hogy ott ülök a kanapén! Mikor megszólaltam, akkor ijedt meg, hogy "te itt vagy?" Mondom ja, itt... Volt, hogy szóbakerült a gyerekkor és megkérdezem mire emlékszik velem kapcsolatban. "Semmire." Kösz'. Bejárkál a szobámba, elveszi a cuccaimat. Adok, ha kell, viszont azt nem csípem, ha valaki kiszolgálja magát. Az igénytelensége az agyamra megy. Azért, mert neki mindegy, hogy koszban, vagy büdösben van, nekem nem az! Sokmindenbe belerángat, nem hagyom, hogy ebbe is belevigyen, valahová el kell mennem innen, mert így csak ledarál az egész. Hétfőn mennem kell kontrollra. Kár, hogy nem jutok el a pszichiáterhez, nagyon rámférne a beszélgetés. Megvolt a véleménye a családterápián apámról, elmondta neki, hogy min kellene változtatnia, de nem hajlandó. Akkor miért tesz megjegyzéseket a viselkedésemre? Ki fogok szállni valamilyen módon. Eddig az otthonom volt a nyugodt és biztonságos hely, mára már csak egy kényelmetlen csapda az egész.

A bejegyzést írta: Arnold91