újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Bolondos szilveszter

2017. december 31.

Vissza a naplóhoz

- Hát élet ez? - Persze, hogy élet, ha nem is jó. Ez van, tudod?!

Kicsit bár roggyantak vagyunk, de a szívünk a régi.
Tudunk még szeretni! Vidáman nevetni!
Kancsalul az egekbe nézni! Mindent, mindent elfeledni!
Várni, akarni, és remélni!
Egy új évben, új szeretőt keresni, találni!

Bolondos szilveszter? Mit kérek én tőled? Mi volt, mi lehetett, elmúlt. Örökre?
Ugye te sem hiszed. Talán majd jövőre.

Én már tucatszor, nem számoltam, elbúcsúztam az ó évektől. Amire nem emlékezem, arról nem beszélek. Voltak köztük bolondosak, jobbak, rosszabbak, de, ha visszagondolok és még ami előtt állok? - elmondhatom százszor is megtenném még, ha tehetném. Ha itt lehetnének mellettem azok, akiket úgy szerettem. De félre a tréfát, ez most komolytalan. Ők valóban nincsenek már? Érzem, tudom. Hiszen már elbúcsúztam tőlük ezerszer.

Emlékezem viszont egy különös szilveszterre, amikor ők is velem voltak még egy-egy pillanatig, részei voltak az életemnek. Tettek valamit, ma sem felejtettem el, azért, hogy én is jól érezzem magam az év utolsó napján. A bátyáim!

Ha voltak is akadályok, leküzdöttük. Fiatalok voltunk és bohémek. Erre az egy napra, éjszakára, félretettünk mindent, ami meggátolhatott abban, hogy jól érezzük magunkat. Mégis csak szilveszter van?! És mint ilyenkor általában lenni szokott, mindenki igyekezett erre ráhangolódni...

Csak én voltam egyedül szomorú és ezt észrevette a bátyám is. És amit még soha nem tett...

- Menj, ha annyira szeretnél elmenni a buliba?... mondta. Majd én vigyázok a gyerekre.

- Ezt komolyan mondod bátyám? - kérdeztem hitetlenkedve, de már fülig érő vigyorral.

- Hát persze, hogy komolyan. Éppen ideje lenne, hogy megtanuljon járni. Majd én megtanítom...

De ezt én már szinte nem is hallottam, valahogy elengedtem a fülem mellett, hogy mire is készül, mert az izgalomtól már egészen másutt járt az eszem. Igyekeznem kellett, hiszen ő is ott lesz, azon a bulin. Az első szerelmem.

Ettől kezdve minden olyan csodálatosnak tűnt.

A fekete bársony ruhám csak arra várt, hogy felvegyem. Erre az egy alkalomra tartogattam.
Ő is észrevette, amint beléptem a terembe, amikor azonnal hozzám sietett! Ettől a pillanattól kezdve eltűnt az arcomról a maradék szomorúság is, és mindent olyan gyönyörűnek láttam magam körül. Az embereket, a feldíszített termet, a hosszú terített asztalon felhalmozott ételt, felhozatalt, a zenét, a táncot, őt és magamat! Mindent elfelejtettem, ami nem őrá emlékeztetett. Őt láttam, mint egykori régi szerelmemet, csak neki akartam tetszeni ezen az éjszakán. És ő is valami hasonlót érezhetett, mert szinte egészen hajnalig táncoltunk. Úgy simultam hozzá, mint akkor, amikor még csak egy szerelmes, bolondos lány voltam. Miközben felidéztem újra, amikor nem akartam mást, csupán szeretni. Magamhoz ölelni az egész világot. De akkor elég volt pusztán a közelsége, az ölelése, a karja szorítása, aki már sajnos nem hozzám tartozott. Ezen az egy éjszakán mégis olyan volt, mintha egyszer, utoljára - valahogy másként - de mégis szerettük egymást.

A beteljesüléshez nem kellett más, egyéb, több. Nem kellett folytatás sem. Csak az a hangulat, ami akkor mindkettőnket magával ragadott, és felemelt. Az emlékeink.

Egymást átölelve elbúcsúztunk az évtől és egymástól is.

Annál nagyobb volt az örömöm, amikor hazaérkeztem, és ezen a bolondos szilveszter éjszakán a lányom megtette az első lépéseket. Még akkor is, ha nélkülem, és nem kevés megpróbáltatások árán, miközben én első szerelmem karjaiban gyakoroltam a tánclépéseket.

Számomra ez a bolondos szilveszter emlékezetes maradt.

- Zsoltné Éva -



A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Köszönöm Tündér! Megvan a ráhangolódás az év utolsó napjára. Egyszer élünk, vagy mifene?

Lehet őket nem szeretni? Hiszen imádni valók voltak egytől egyig! És mi ezeken a mulatós nótákon nőttünk fel... Emlékezetes. Hogy a fenébe ne? Itt a bizonyíték!

Boldog új évet kívánok minden kedves feleségek látogatónak, barátaimnak, ismerőseimnek!

Szeretettel: Éva :-)

Kedves Évánk!

BÚÉK neked is és a többi kedves Olvasónknak!

Legyetek velünk idén is és írjatok, kommenteljetek sokat! Az ihlet legyen veletek!

Pussz, Tündér!
Köszönöm Tündér! Megvan a ráhangolódás az év utolsó napjára. Egyszer élünk, vagy mifene?

Lehet őket nem szeretni? Hiszen imádni valók voltak egytől egyig! És mi ezeken a mulatós nótákon nőttünk fel... Emlékezetes. Hogy a fenébe ne? Itt a bizonyíték!

Boldog új évet kívánok minden kedves feleségek látogatónak, barátaimnak, ismerőseimnek!

Szeretettel: Éva :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: