Borítékolható volt

2022. március 4.

Vissza a naplóhoz

2017. január 4.-i jegyzet:

hogy Szilveszterkor ismét rengeteg szerencsétlen állat fog megzavarodni és elveszni. Minden évben megtörténik és minden évben felcsesz. Leginkább az izgat, hogy hol a fészkes fenében vannak azoknak az elveszett, kétségbeesetten futkosó, gazdáikat és az otthonukat kereső állatoknak a gazdái? Vannak felelős állattartók, akik odafigyelnek, akik legalább Szilveszter éjjelre beengedik őket a házba, vagy akár egy sufniba, akárhová, esetleg legalább megkötik a kutyát/a macskát beengedik. Múltkor kicsapta a biztosítékomat, amikor ismét jött a szomszéd kutyája reszketve, nyöszörögve és mikor szóltam neki, hogy fázik a kutya, ne hagyja kóborolni, meg elüthetik, közölte, hogy nem fázik és hogy "csak nem üti el semmi". Honnan veszi, hogy nem fázik? Mondta a kutya, vagy mi? Mi az, hogy "csak nem ütik el"?! Rábízza a sorsra ahelyett, hogy megcsinálná a rohadt kaput, hogy ne szökjön a kutya. Hihetetlen! Be szoktuk engedni, amikor jön hozzánk. Hová figyelnek a szóbanforgó gazdák? Ki és mikor határozta meg, hogy egy állat élete kevesebbet ér, mint egy emberé? Ki mondta, hogy nekik nem jár a nyugalom, a biztonság, finom falatok, meleg, stb.?! Milyen elcseszett agymanés az, hogy a kutya nem mehet be sehová akkor sem, ha halálra fagy, vagy a petárdák/tűzijátékok durrogása megrémíti? Vajon mit érez az a szomszéd, akinek a kutyája négyszer szökött meg Szilveszter éjszaka, háromszor hazament, negyedszerre nem találták, keresték, pedig otthon volt, a kertben kapott szívrohamot! Azért, mert a kedves gazda nem engedte be a házba, vagy legalább egy melléképületbe. "Kinti kutya." B@szd meg!
Óvják a házat, egyben a gazdát, feltétel nélkül szeretnek, a maguk módján, a maguk eszközével védik a gazdát, annak dacára is, hogy egy réteg ennyire gondatlan és hálátlan velük szemben. Elkeserítő! Ne tartson állatot az, aki nem tud felelősséget vállalni és aki nem tekinti őket egyenrangúnak. Az tartson állatot, aki tényleg szereti, tudja mik a szükségletei és azokat ki is elégíti, vállalni tudja és akarja ennek a másik életnek és érző léleknek a gondozását.
Nálunk a Szutykot nem érdekelte a durrogás sok éve, de a Füge fél tőle. Mostmár szegény cimborám odafentről figyelt, de a Füge hol apámhoz, hol hozzám menekült. Remegett, mint a kocsonya, hiába dumáltunk neki, meg simogattuk, pedig ő bent volt. Sejthető, hogy min mennek át a kizárt állatok! Megnéztem akkor éjjel is, hogy a Pistiék kutyája nincs-e nálunk, mert akkor beengedtük volna. Nem volt itt és beszéltük apámmal, hogy reméljük nem veszett el! (Szerencsére megvan.)
Most nem akarok kitérni a petárdázó, ordibáló, buszmegállókat, kirakatokat beverő vandálokra. Szégyen, hogy manapság egy réteg seggrészegen és idiótán viselkedve tud csak bulizni. Régen is voltak fiatalok, voltak bulik, mégis tudtak lazulni ésszel, pia és egyebek nélkül.
Megint elkanyarodtam.
Olaszországban egy kisvárosban betiltották a petárdázást és csendes tűzijáték volt Szilveszter éjjelén az állatok miatt. Egyetlen kutya vagy macska sem szaladt világgá rémületében. Mindenhol így kéne csinálni!

Jóideje rosszul alszom és össze-vissza. Általában hajnalban vagy reggel tudok csak elaludni, addig pörgök, de 4-5-6 óránál többet nem tudok aludni, aztán megint pörgök vagy 24-et legalább. Általában 2-3 naponta kimerülök és alszom, de akkor is maximum 5-6 órát. Tegnap megint kb. 24 óra pörgés után reggel fél 8-kor aludtam el, de fél 11-kor már felkeltem. Már hallucináltam a kimerültségtől, de nem tudtam aludni. Mintha nem tudna kikapcsolni az agyam, folyamatosan pörög.
A hangulatom is hol ilyen, hol olyan. Az alap kicsit nyomott, aztán időnként a semmiből rámtör a nagy életkedv, optimizmus, tervek, beszélek folyamatosan, apám még nem oltott le, de többször láttam rajta, hogy zizeg az agya a szófosásomtól, ilyenkor befogom. Nem mindig veszem észre magamat, de amikor igen, visszaveszek. Ha nem megy, akkor félrevonulok. Befigyelnek ezek a felpörgések pár órára, aztán vagy közönybe csapok át, vagy melankóliába. Ilyenkor teljesen kiüresedem, nem érzek, nincs gondolatom, csak vagyok, vagy rág valami, de csak nézek ki a fejemből. Zizeg az agyam. Bár, most annyira nem durva a helyzet, csak már ki vagyok merülve. Hol kenyérre lehet kenni, hol pedig agyvérzést tudok kapni attól is, ha valami nem sikerül. Szuicid gondolatok nincsenek, kiborulás sem volt jóideje. Kupi van a fejemben. El kell jutnom mókushoz, hogy csapjon oda az agyamnak valami olyan bogyóval, amit szedhetek, mert az eddigit el kellett venni, de így sem maradhatok.

A bejegyzést írta: Arnold91