Borús nap
2020. november 13.
Olyan mísz vagyok, azaz levert. Reggel be is kocsikáztam a városba, hogy legalább egy-két embert lássak ebben a sötétes, ködös időben. Gondolom, nem egyedül vagyok ebben a hangulatban. Ezt a bezártságot nem nekem találták ki. A konyhaablakból is csak bámulom a kertet, ősz elején annyi madár repkedett itt, a szomszédom jóvoltából gondoskodtam is nekik a téli ebédjükről. Erre mit látok? A nagy semmit! Egyetlen madár nem repked erre, én nem tudom, hova tűntek. Remélem, az éhség majd visszahozza őket, mint ahogy abban is reménykedem, hogy egyszer az életkedvem is visszatér...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.