Bosszankodom
2014. április 14.
Bizonyára voltál már úgy, hogy azt érezted, összecsapnak fejed felett a hullámok, s hiába igyekszel, nem haladsz előre egy tapodtat sem.
A közmű szolgáltatók mentek a társasházunkba, lefényképezni a mérőórákat, s miután nem voltam otthon, cédulákat hagytak, mikor jönnek legközelebb, de nem ám a földszinten lévő postaládámba dobták be, hogy a leveleimmel együtt a keresztlányom elküldhesse nekem, hanem a bejárati ajtómra ragasztották, a tetőtérben, így azokkal akkor találkoztam, amikor hazamentem. Még a nyugdíjfolyósító levelének értesítőjét is odatűzte a postás, aki akkor sem hozza fel a levelet, ha éppen otthon vagyok.
No, akkor, hajrá, holnapután jön a kéményseprő, szólok a többieknek is, hogy akkor otthon leszek, jöjjenek, ha jönni akarnak.
Ahogyan azt Móricka elképzeli!
Szokás szerint adjak meg azonosítót, nyomjam meg azt a gombot, vagy azt, közben mondja géphang a magáért, mire végre odajutok, hogy kapcsolják az ügyintézőt, közlik, hogy a várakozási idő hat perc. Csakhogy tíz perc várakozás után sem csökkent a hatperces időlimit.
A másik szolgáltató időt sem mond, csak azt, hogy várjak, vagy hívjam újra. A harmadiktól megkérdeztem, hogy ugye a megjelölt időpontban kijönnek, mire azt válaszolták, hát persze.
Hát persze, az egyik szomszédos lakásba nem mentek ki a megjelölt időpontban.
Végül úgy gondoltam, elment az egész délelőttöm, inkább e-maileket írok, erre összegabalyodtak a betűk, a boga istennek sem sikerült visszaállítanom a rendet, még szerencse, hogy Pinokkió a segítségemre
sietett.
Sejtettem, hogy nem egyszerű az ügyintézés, elvégre a szolgáltatók nem miattunk vannak, hanem mi vagyunk miattuk és ez már nem semmi mentalitás.
Sebaj, majd a nyugdíjfolyósítót elérem, hogy küldjék ki ismét a vonatjegy kezdvezményre vonatkozó cetlit. Itt is gépies hang, nyomjam meg azt a billentyűt, majd a másikat és fél óráig zenéltek nekem.
Ma nem megyek be a kórházba, majd holnap, mert még meg kell száradnia a hazahozott és kimosott ruhaneműknek, melyeket kiteregettem a kertbe, mégis, a szabad levegőn, a napsütésben illatosra száradnak.
Erre beborult az ég, lóg az eső lába, be kellett hoznom őket.
Úgy látom, ma semmi sem jön össze!
Vagy én vagyok türelmetlen?
Holnap teszek egy körutat, kb 200 km-t vezetek, mire Pestre érek és ha holnapután nem jönnek a szolgáltatók emberei, nagyon zabos leszek., ami tudnivaló, hogy árt a szépségemnek. A nemlétezőnek. A friss nyugdíjasból zsémbes öregasszonnyá változom, aki kivárja, kerül, amibe kerül, a szolgáltatók ügyintézőjével való bájcsevegés lehetőségét, csak az a beszélgetés nem lesz bájos, és csevegés sem.
Emlékeztek, mit mondott Salamon Béla abban az ominózus kabaré tréfában?
Ha én egyszer kinyitom a számat...
Éppen csak megírtam ezt a naplóbejegyzést a NYUFI válasza megérkezett e-mailben, 12 db e-mailben, jól látod, melyekben az áll, hogy 22 nap a válaszadási határidő. hahaha
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Bosszankodjunk együtt, hátha úgy megoszlik. :-)
Maresz