Bosszúságaim..
2017. június 16.
Ennyire azért nem szeretem a meglepetéseket?! Váratlanul ért kissé, amikor először megláttam. Ez lehetett volna benne a szép, de, ha egyszer nem az volt. Miféle eljárás ez?
Ha előre tudtam volna, akkor talán nem akadok ki ennyire. Nem terveztem, majd valamikor lombhullatás után esetleg sort kerítettem volna rá, hogy a kerítésen túl is lemetszem az eddigre megnőtt orgonafa hajtásait, de nem most. Nem úgy a matuzsálem korú felső szomszédom, az Ede. Ő meg másként gondolta. Egyetlen szerencséje, hogy a mérgem hamar el szokott szállni, nem hallhatta, milyen szitokáradatot zúdítok az elkövetőre.
Helyette, a mérgem csillapodása után jó szokásomhoz hűen, a tettek mezejére léptem. Szerencsémre minden egyes orgonaágat lábbal felém hajította át a kerítésemen és nem tett kárt a csatornámban, se a kerítésemre futtatott trombitafolyondáromban, csak átjárhatatlanná tette átmenetileg a közlekedő területet, de azt viszont nagyon.
Nem így hagytam utoljára, nálam is a rend dominál. Hát nem bántja a szemét, a szemét?
Nem úgy van az Ede! Nem csak a maga felőli oldalt kell ám rendben tudni, és minden zavaró tényezőt ennek érdekében likvidálni, mert nem kap elég napfényt az utolsó sor kivénhedt szőlője? Odáig nem terjedt a figyelme, hogy ezzel nekem előre nem várt, mennyi gondot okoz?
Értem én, hogy ott is kevés már az erő és nem bír el a másik felével egyedül, amit szintén nem ártana némileg kordában tartani, és az az immár másfél méterre megnőtt sás, ami ugyan egyszer lucernás volt, de időközben beette az a gaz gaz, hát az sem túl szép látvány.
Na, akkor ugorjunk neki! Lassan ugyan már kevesebb lesz a közlekedő terület is az összehordott égetnivalók miatt, most meg ez a lombkorona is ott fog tornyosulni? Akkor én milyen képet vágjak hozzá, Ede?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Adják azt még alább is! :-) Bár nincs szíve, ha ezt tette, és azt sem tudja, hogy nekem tett vele szívességet, bár nem kértem meg erre. Ha ezt a részét tartom szem előtt, hogy még buzog benne a tettre vágyás, akkor a korára tekintettel kénytelen vagyok ezt elnézni... akkor hol itt a hiba? :-)
Akkor mégiscsak van szíve, (lehet, hogy tudtán kívül), hisz szívességet tett!
Akkor, hol itt a hiba?! :)
Nem érted az embereket....pedig egyszerű!
Nyaktól fölfelé keresendő a hiba!
A kerítést nem fogom lebontani, márcsak azért sem, mert időrendi sorrendben nem az következik, és egyedül nem is lennék rá képes, ezért aztán meg sem próbálom, hiszen nem mindegyik oszlop akar kidőlni csak úgy magától.
Minden egyes tárgyhoz még ragaszkodom, amíg emlékeket hordoz. Én sem akartam ezt, de kész tények elé állítottak. Kvázi kikényszerítették. Régen nekem még fontos volt, hogy ne szakadjunk el egymástól annyira, vagy, vagy, lett feltéve számomra a kérdés. Ezért ezt a békát is lenyeltem.
Ma el vagyok kerítve jobbról-balról, fentről. Egyelőre alul még szabad lenne a pálya, de el lehet azt is felejteni. Nem értem én az embereket!
Van ebben is valami jó, csak azt tudnám mi?
Azóta egy őzikével sem hozott össze a természete, holott egyszer oda vonzotta a területemre. Közel az erdő. Szemtől szemben találkoztunk. Semmi nem akadályozta meg ebben. Én sem. Ma már?...
Nyaktól fölfelé keresendő a hiba!
A kerítést ne bontsd le, mert elárasztanak a migráncsok, ami egyébként nincs, csak emigráncs, de az Magyar honból is igen sok, aki a jobb élet reményiben távozott, de majd rájőn, hogy ottan sem kóbiból a kerítés! Csak az tud érvényesülni, aki tud is ért is valamihez, a többi meg szép lassan visszaszivárog!
Én kerítést sosem építettem, meghagytam másnak, kivéve az utcafrontot! Oszt mikor elkészítette a szép dróthálós kerítését a szomszíd, utána tujákkal körbeültettem, amik megnőttek 5-6 m magasra, és így eltakarta a tákolmányokat! Hajnalban, és estetájt megöntöztem, hogy frissüljön és csodálhassam! Több dolog nem is volt vele, és sokat védett a nemkívánatos magoktól is, amiből furmányos dolgok képesek kikelni! Valahogy így történt, de már történelem! Örömmel tölt el, hogy ma már más gyönyörködik a munkámban....hogy.....
Minden egyes tárgyhoz még ragaszkodom, amíg emlékeket hordoz. Én sem akartam ezt, de kész tények elé állítottak. Kvázi kikényszerítették. Régen nekem még fontos volt, hogy ne szakadjunk el egymástól annyira, vagy, vagy, lett feltéve számomra a kérdés. Ezért ezt a békát is lenyeltem.
Ma el vagyok kerítve jobbról-balról, fentről. Egyelőre alul még szabad lenne a pálya, de el lehet azt is felejteni. Nem értem én az embereket!
Van ebben is valami jó, csak azt tudnám mi?
Azóta egy őzikével sem hozott össze a természete, holott egyszer oda vonzotta a területemre. Közel az erdő. Szemtől szemben találkoztunk. Semmi nem akadályozta meg ebben. Én sem. Ma már?...
Sajnos mind igaz, amit írsz. Csak azt nem értem, hogy nem látja ez a jóember, amikor ott szöszmötöl a szőlőjében, hogy az ő telke végén, a kerítésen túl is élet van, nem kevés munkám volt, van már abban, hogy megpróbáljam még a lehetetlent is, amikor nekiesek a vadszőlőnek, hogy kiirtsam és még mindig nem szabadultam meg tőle teljesen.
Viccesen szoktam mondani, valami Jeti jár a hegyoldalon és ott talál magának átjárót a kerítésem alján, lehet csak egy vaddisznó. Én is azon kúszok át, ha a túloldalról akarom megközelíteni a kérdést, és "dobok egy hátast".
Lucernát sem vetettem, és mégis mindig irtanom kell, ahogy mondod, virágzik és viszi a szél mindenfelé, mint ahogy mást is.
Talán az lenne a megoldás, ha lebontanám végre a kerítést. :-)
Én kerítést sosem építettem, meghagytam másnak, kivéve az utcafrontot! Oszt mikor elkészítette a szép dróthálós kerítését a szomszíd, utána tujákkal körbeültettem, amik megnőttek 5-6 m magasra, és így eltakarta a tákolmányokat! Hajnalban, és estetájt megöntöztem, hogy frissüljön és csodálhassam! Több dolog nem is volt vele, és sokat védett a nemkívánatos magoktól is, amiből furmányos dolgok képesek kikelni! Valahogy így történt, de már történelem! Örömmel tölt el, hogy ma már más gyönyörködik a munkámban....hogy.....
A legnagyobb gondot/munkát az jelenti, hogy az én kertem szép maradjon, ha a szomszédé ápolatlan...mert tudod a szél...
Én nem szoktam megérteni, ha"ez nem eljárás."...utána járok, mint egy szellem..
A szúrósat is megismered majd közelebbről!
Hiába mondtam én, hogy hagyd azt az orgonát, és vadszőlőt...most még szabadabb a pálya!
Viccesen szoktam mondani, valami Jeti jár a hegyoldalon és ott talál magának átjárót a kerítésem alján, lehet csak egy vaddisznó. Én is azon kúszok át, ha a túloldalról akarom megközelíteni a kérdést, és "dobok egy hátast".
Lucernát sem vetettem, és mégis mindig irtanom kell, ahogy mondod, virágzik és viszi a szél mindenfelé, mint ahogy mást is.
Talán az lenne a megoldás, ha lebontanám végre a kerítést. :-)
Ez nem közös, ez a fölső szomszédom, egy bazi nagy területe van, azért nem győzi, pech, hogy pont a kerítésem mellett van az utolsó sor szőlője... nem mondom rendben tartja, azt. De a másik felét már nem győzi. Én megértem. De akkor is, ez nem eljárás.
A bal oldali szomszédommal osztatlan a közös... alig látni a "fiút"... a gazát, amit a szőlő között hagy, annál inkább, de azzal nincs gondom, csak esztétikai... és hát, ha úgy vesszük, van ott közte sok minden, amit az én orrom már nem vesz be... parlagfű, disznóparéj hatalmasra nőtt, és amit még nem ismerek, de szúrós...
Én nem szoktam megérteni, ha"ez nem eljárás."...utána járok, mint egy szellem..
A szúrósat is megismered majd közelebbről!
Hiába mondtam én, hogy hagyd azt az orgonát, és vadszőlőt...most még szabadabb a pálya!
Mintha említettem volna! Van egy mondás: "közös lónak...."
Még annyival kiegészíteném- a nem közösnek IS !
A bal oldali szomszédommal osztatlan a közös... alig látni a "fiút"... a gazát, amit a szőlő között hagy, annál inkább, de azzal nincs gondom, csak esztétikai... és hát, ha úgy vesszük, van ott közte sok minden, amit az én orrom már nem vesz be... parlagfű, disznóparéj hatalmasra nőtt, és amit még nem ismerek, de szúrós...
Még annyival kiegészíteném- a nem közösnek IS !