Boszorkányok...

2021. december 13.

Vissza a naplóhoz

Szép jó reggelt, csodaszép napot Mindenkinek!

... márpedig vannak.
Ezt minden férfinak tudnia kell.
Ez esetben nem a Karácsony napján, Luca székére állva látottakra gondolok, hanem azokra az asszonyokra, kik főznek, mosnak, takarítanak, dolgoznak, gyereket nevelnek, megéreznek, megértenek, gondoskodnak, gyógyítanak...
Szeretnek, és varázslatot tudnak vinni a mindennapi életbe is.


Luca napján- aktualitása miatt- egy régebbi írás jön most.




Luca- harmincnyolc éves


"Luca- latin, magyar női név
Jelentése- virradatkor született, sugárzóan fényes"


Szereted a neved? Miért kaptad pont ezt a nevet? Valójában Luca vagy? Milyen egy "igazi" Luca?
Ezt a négy kérdést kérdést tettem fel két Lucának.


Szeretem-e a nevem?
Nem is tudom. Ez a nevem és kész.
Nem tudom miért kaptam ezt a nevet.
Még kislány koromban megkérdeztem anyukámat, de a válasza csak egy vállrándítás volt.
Tudom, hogy nem kérdezted, de muszáj hogy anyám vállrándítására magyarázatot adjak.
Nem rossz anya ő.
Azt hiszem inkább a jó anyák közé sorolható, hisz tényleg mindent megtett értünk. Gondoskodott rólunk.
Szeretett is a maga módján ez biztos, de az életében apánk volt a főszereplő.
Látom felfelé szaladt szemöldöködben a kérdést.
Nem, apánk nem volt sem zsarnok, sem az aki uralkodni akar asszonyán s gyermekein.
Apám- Ráhel fia Péter, erős de halk szavú ember, archeológus.
Már megint kérdez a szemed- hogy, hogy Ráhel fia ?
A szokás azt kívánná, hogy apámat, nagyapám, Frigyes fiaként említsem.
Te, aki a nevek jelentésével foglalkozol, tudnod kell- Frigyes, a békét és hatalmat jelenti.
Péter a szelíd kőszikla, mégis Ráhel fia volt, Ráhelé, az asszonyé.
..........
Nem, nem tudom, miért lettem pont Luca.
Anyámat- Ágnest- el sem tudom képzelni úgy, mint aki babonákból merít, vagy épp babonákkal ellenkezik.
Hidegen hagyták az elmúlt idők misztikus üzenetei.
Múzeumszerű otthonunkban, kis tollseprűjével, a tárgyakról a varázslatot, pont úgy törölte le, mintha kellemetlen piszkot pucolt volna serényen.
Apánk foglalkozása nem érdekelte, viszont a tudását mély alázattal tisztelte, a férfit eszelős szenvedéllyel szerette.
..........
Milyen az igazi Luca?
Nagyon melléfogtál velem. Rossz alanynak tetted fel kérdéseidet.
Nem tudom milyen az, ha valaki igazából Luca, és azt sem tudom, hogy valójában ki vagyok én.
A gyerekkorom?- nem rossz, de nem is igazából jó.
Csend volt, mindig csend.
Elfeledett korok leleteivel, s azoknak érthetővé tevő magyarázataival volt telezsúfolva a lakásunk.
Halott dolgok, amik, élővé is válhattak volna, ha nem fogom be a fülem.
Nem akartam meghallani a hangjukat.
Féltem, hogy valami megtöri- feltöri a szokott csendünket.
Kisöcsémmel- Ferikével- hogy mi gyerekek is biztosítsuk az állandó csendet, szinte mindig néma árnyjátékot játszottunk.
Ferike még a csendnél is csendesebb gyerek volt.
Ma már nem az, illetve most már megint az.
...hogy miért?- akkor már Fricinek hívták a barátai.
Egyszer elege lett abból, hogy mindenki hangosabb volt mint ő.
Embert ölt.
Most bűnhődik. A saját csendje meg fogja ölni.
Sajnálom. Tennék érte, hogy ne így legyen, ha ez volna a jó.
...de, nem ez a jó...
Ferike csendje, sosem volt az életé.
.........
Nem, ne hidd hogy őrült vagyok. Kérlek!
Az énemről kérdezel, s magamról csak akkor tudok beszélni, ha belehelyezem magam a saját valóságomba.
..........
Karcsi a volt férjem, jó kedvében Fenyőfácskának hívott- olvasta hogy, ha Luc fenyőket sűrűn elültetnek a város utcáján, az olyan tökéletes zajvédelmet tud biztosítani, hogy a fák mögött élő emberek, szinte teljesen zajmentes életet élhetnek.
Karcsihoz pont azért mentem feleségül, mert ellentéte volt a mi csendességünknek.
Azt hittem, élet ízű csókjaitól megelevenedek én is.
..........

Ma már tudom- csendtelensége, ripacs harsányság, nekem.

...és nem szeretem a nevem...
Az a másik is Luca...
Talán az lehet az igazi ... olyan élettelin tud nevetni.



2014 Május

A bejegyzést írta: Gaya