Buta kis játék?
2010. szeptember 12.
Prológus
Vannak az életben bizonyos helyzetek, melyek döntés elé állítják az embert. Ilyenkor keressük hát a helyes megoldást. Az igazságot nem odaát, itt kell megtalálnunk! Ezért döntés előtt mérlegelünk. Mindenki másképp teszi ezt is. Mi asszonyok, ahányan csak vagyunk, mindent másképpen teszünk, mint férjeink. Van, ki azonnal kimondja a végleges szót. Van ki a másikra bízza, van aki kivárja, vannak a befolyásolhatók. Sorolhatnám még sokáig. S van, aki eljátszik gondolatban a szavakkal. Mondhatni, egy buta kis játékba kezd önmagával.
Íme.
Nagyon sokat jár az agyam. Töprengek. Próbálok értelmes maradni az adott körülményekhez képest. Nem könnyű. Jó volna csak beszélni, beszélni. Mindent kiadni magamból, és élni.
Buta kis játék ez.
Kata -egy ismerősöm- szerint egy nagy zsák vagyok. Ontom a sérelmeim. Viszont azt nem helyeselte, hogy nem engedem el a múltam. Szinte megélem újból és újból. Hagyni kellene, lépni tovább, hiszen az már elmúlt. A jelent kellene, hogy éljem. Mekkora butaságokat követek el magammal! Olyan jó lenne most összezárva vele lenni, és addig nem hagyni el a szobát, míg nem végzünk! Jó! Nem lehet. Tudom. Attól még szeretném. Mennyi mindent szeretnék…
"Kedves" férjem! Jó volna megérteni téged is. Mindent a te szegszögedből látni, élni. Betekintést nyerni, hogy te hogyan éled meg, és mi mit jelent számodra? Kicsit belenézni a gondolataidba, aztán vissza az én énembe. Említetted minap, én soha nem kockáztattam, mint te. Ebben igazad van. Bizonyára nem fognak szobrot állítani halálom után, mint az egyetlen nőnek, aki nem kockáztatott soha. Milyen árat fizettél ezekért az általad kockáztatásoknak nevezett dolgokért? Megérte? Mit is kockáztattál? Kiket tettél fel tétnek?
A szeretteit az ember nem kockáztatja. Védi, óva félti.
Ezzel kapcsolatosan eszembe jutott Kata pár mondata.
Te ezt érted egyáltalán?
Felfogod?
- Kint a játszótéren brummog egy kisfiú. Persze, hiszen ő most a medve. Aztán pár perc elteltével, kis kezével úgy tesz, mintha repülne, széttárja karjait és búg hozzá erélyesen, hogy fel tudjon szállni. Kérdezi a felnőtt, aki látja mindezt.
- Hol van a medve?
- Milyen medve? - kérdez vissza a kisgyermek. Hiszen ő már akkor rég repülő.
- Na. – mondta Kata.
- Ilyenkor még nem iskolaérett a gyermek.
S van, aki úgy marad (talán, mint te is), de közben mennek az évek, és elevickél, ám felnőtt lesz belőle is.
- Amúgy meg, - ezt csak magamnak jegyzem le, - hiszen veled ezt sem lehetne megbeszélni. "Kedves" férjem, mindent nem lett volna szabad azzal elintézned, hogy meghülyültem.
- Milyen vagyok én? Valójában milyennek látsz? Semmi külsőség! Csak a belsőm. Mondd! Milyen? Nem is ismersz. Ez szörnyű. Nem érzed? Segítek.
- Roppant érzékeny kis műszerre sikeredtem. Olyan dolgokra is rezzenek, amik mellett más emberek, - az átlag - elsiklik. Igazi nőnek érzem magam. Vágyom a romantikára. Imádom a meghitt pillanatokat. Jól esik, ha rólam szól a szó. Az utóbbi időben megsérült az önbizalmam is. De kemény is tudok lenni. Bár, most gyenge vagyok. Ám ez csak múló állapot. Nehezen tudom kimutatni a szeretetem. Az is gondoskodásban nyilvánul meg, és nem hangzatos előadásokban. Szeretek mindent csinálni, ami nem a munkámmal kapcsolatos. Ezt én kikapcsolódásnak nevezem. Olyankor töltődöm. A takarítás számomra csak egy más jellegű munka. Főzni se van már mindig kedvem. No meg vasalni se olykor. Mindezektől függetlenül teszem ezeket. Mindegy minek nevezzük, most én a belső igénynek fogom. Sőt! Vannak elvárásaim magammal szemben.
Például nem pedikűröznék a nappali közepén, mint te.
Nem előznék meg valakit csak azért, mert hülye q-va.
Nem mondanék a szüleimre semmi rosszat, még ha azt megérdemelnék is talán.
Nem tudnék minden reggel egy olyan csaptelepet megnyitni, amit tudván egy építkezésről loptak.
Nem venném el a férjem személy igazolványát, a tudta nélkül, hogy hitelt vegyek fel a nevére.
Nem beszélgetnék rendszeresen olyan emberekkel, akik a törvényeket sem tisztelik.
Nem tenném ki a férjem olyan kényelmetlen szituációba, hogy megalázzam, mint férfi.
Nem azért mosnék fogat, hátha csókolózásra lesz alkalmam.
Nem volnék alkalmas arra, megüssek valakit, akin látnám a kiszolgáltatottságot, hiszen gyermek még.
Buta kis játék?
Abbahagyom inkább.
- Laura -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igen! Ez elég tabu:-( Vagy mert nem tudja megoldnai, vagy már elrontotta és maga is szégyenli bevallani magának, ezért tabu, vagy lenne megoldás, de az meg, pfúj, az az erkölcsi normáit sérti és ezért tabu. Ahogy én szemlélem a világot, azt nem is nézik sokan jó szemmel.
Pusszancs, Cecill
sajnos a "pusszancs" védjegyem lett itt az oldalon, nem tehetek veled kivételt:-(
próbálok nem nyálasat adni!
Vagy legyünk angolok...
Nálatok ma esett az eső? ;-)))
Üdv: L
A jövőheti vezér bizonyára sokkal fontosabb témát érint majd, ezt meg felejtsétek el! Én játszom azért tovább...
Szia! Nincs itt szakadás. Mindössze van, aki beismeri, van, aki feledné, van, ki nem sejti még, mi vár rá, vagy talán soha nem is szembesül majd, ilyen jellegű problémákkal. Vannak problémamentes kapcsolatok. Vannak... a mesékben. Úgy tűnik, tabu témához nyúltam. Buta kis játék, mint annyi minden más...
Aranyos vagy! Géza a párod talán? Az enyémnek János a keresztneve.
Pusszancs: Laura
Ha tudnád mennyire nem kedvelem ezt a végén, hogy Pusz, Puszi, meg ilyenek, de valahogy neked jól áll. ;-)
Pusszancs, Cecill
sajnos a "pusszancs" védjegyem lett itt az oldalon, nem tehetek veled kivételt:-(
próbálok nem nyálasat adni!
Sziasztok! Látom két pártra szakadtatok. Vannak akik értik és vannak akik nem. Én olyan harmadik utas lennék, bocsi Laura. Értem is, meg nem is. Nyilván, mert nincsennek ilyen problémáink Gézával.
Pusszancs, Cecill
Aranyos vagy! Géza a párod talán? Az enyémnek János a keresztneve.
Pusszancs: Laura
Ha tudnád mennyire nem kedvelem ezt a végén, hogy Pusz, Puszi, meg ilyenek, de valahogy neked jól áll. ;-)
Pusszancs, Cecill
Kedves Laura!
Értem, amiről írsz...amit gondolsz, amit érzel. Mert ugyanezt átéltem én is. Nem osztogatnék tanácsokat, csak annyit, én mérlegeltem, hoztam egy döntést, hosszú utat jártam be, néha meginogtam, de most ÉN vagyok ÉN, Ada, és nem bántam meg semmit.
A cikk nagyon jó, tetszik! Köszönöm, hogy olvashattam!
Ada
Ui.:
Vasorrú Bábának: Nem mindenki látja ugyanúgy a szivárványt sem, és a kék eget. A múlt heti vezércikket én írtam, az sem volt épp szigorú értelemben vett "vezércikk" , azt hiszem, ebben az oldalban ez (is) a jó! Szeretjük egymás írásait olvasni, legyen az kezdő lépegetés valamerre, avagy profin előkészített és kidolgozott alkotás. Ezt a cikket pedig -igaz nem vagyok "szakértő", csupán "értő" - nem nevezném harmatgyengének.
Szeretettel és üdvözlettel:
Ada
Én sem szoktam, vagy legalább is nem akarok igazán tanácsokat szórni. Meg nincs is két teljesen azonos eset. Ha értelmezni tudtad a leírtakat, annak igazán örülök. (Számomra is evidens volt.) Nem olyan buta játék az, ha az ember eljátszik olykor bizonyos gondolatokkal. Talán még előbbre is viheti a célja elérésében.
Én köszönöm.
Laura
Szia Laura!
Nekem jó a házasságom, de hidd el, hogy ezeket a kis tipródásokat mindenki eljátssza magában - persze csak, egy-egy rossz pillanatában -. Még néha én is, vagy a feleségem is bizonyára. Minap mondja - elméleti síkon persze -, hogy olvasott dr. Csernust és, hogy az azt tanácsolja, hogy fel kell nőni és tudni kell kimondani, hogy ez nem jó így, tudni kell elválni, elengedni... Na ez így leírva egyszerű, de a megvalósítás, vagy inkább a megelőzés, a megoldás, az bonyolultabb.
Pinokkió
/Azt mondani, hogy válj el, ha valami nem működik, szerintem butaság. És azt gondolom, hogy Csernus se ezt mondja, csak sokan ezt szeretnék belőle érteni!/
Tedd össze mind a két kezed!
Sok mindent nem szeretek Csernusban, leginkább, amikor beszélt, és tízpercen belül háromszor is mondta: de viszont....
Vannak jó ötletei, azt el kell ismernem. Kis forradalmat hozott az eltunyult világunkba. Valójában nem olvastam egyik könyvét se, de nem is szerepel az ötéves tervemben.
Én úgy látom, társalmunkban a család kezdi elveszíteni tradicionális szerepét. Valami változást érzek, az emberek önzőek lettek. Felülkerekedett az én kép.
Persze, hogy nem kell azonnal feladni, ha gond van. Játszani kell a gondolatokkal mindössze...
Kedves Vasorrú!
Voltaképp a vezércikkek váltakozva, hol közérdekű, hol az oldalhoz kapcsolódó női (párkapcsolati) problémákat vetnek fel. De volt már rá példa, hogy egyszerűen csak egy jó író érdekes írását tettük fel vezércikknek. Ezt meg ugye, részünkről nem illik értékelni. Köszönjük, ha valaki megtisztel bennünket írásával.
Köszönjük Laura!
Pussz,
Tündér
Üdv: L
Laura! Inkább ilyen vívódást olvastam benne, de elvesztettem a fonalat, hogy végül is kivel? Bocs érte, pici pont vagyok én ehhez, de most megyek megkeresem a fonalat......Orsolya
"Problémának nevezzük azokat a helyzeteket, mikor adott a cél, de hiányzik a hozzá vezető út, eszköz, vagy módszer, de alkalmanként a problémát a cél kijelölése is jelentheti. Jól definiált probléma: minden, a megoldáshoz szükséges adat rendelkezésre áll, adott az elérendő cél is, csak a megfelelő eljárást kell alkalmazni a megoldáshoz (rosszul definiált probléma: ha a rendelkezésre álló tényezők bizonytalanok, bizonyos valószínűséggel becsülhetők csak meg - vagyis több jó megoldás, vagy cél is lehetséges)."
Most légy okos! :)
Tudod, én csak arra gondoltam ezzel az írásommal, hogy a játékosság szintjén gyakorlom az értelmet, az empátiát, az intuíciót és a kreativitást. Valójában azt sem tudom a probléma sejtet, rejtett, valóságos vagy látszólagos. Nem mindegy ám ez sem!
Például te tudod azt, hogy melyik az a virág, amelyet ha tíz percig alulról szagolunk, az, az életünkbe kerül? Mennyire vagy kreatív? Az is számít ám, amikor döntéshelyzetbe hoz az élet.
Üdv: L
Értem, amiről írsz...amit gondolsz, amit érzel. Mert ugyanezt átéltem én is. Nem osztogatnék tanácsokat, csak annyit, én mérlegeltem, hoztam egy döntést, hosszú utat jártam be, néha meginogtam, de most ÉN vagyok ÉN, Ada, és nem bántam meg semmit.
A cikk nagyon jó, tetszik! Köszönöm, hogy olvashattam!
Ada
Ui.:
Vasorrú Bábának: Nem mindenki látja ugyanúgy a szivárványt sem, és a kék eget. A múlt heti vezércikket én írtam, az sem volt épp szigorú értelemben vett "vezércikk" , azt hiszem, ebben az oldalban ez (is) a jó! Szeretjük egymás írásait olvasni, legyen az kezdő lépegetés valamerre, avagy profin előkészített és kidolgozott alkotás. Ezt a cikket pedig -igaz nem vagyok "szakértő", csupán "értő" - nem nevezném harmatgyengének.
Szeretettel és üdvözlettel:
Ada
Nekem jó a házasságom, de hidd el, hogy ezeket a kis tipródásokat mindenki eljátssza magában - persze csak, egy-egy rossz pillanatában -. Még néha én is, vagy a feleségem is bizonyára. Minap mondja - elméleti síkon persze -, hogy olvasott dr. Csernust és, hogy az azt tanácsolja, hogy fel kell nőni és tudni kell kimondani, hogy ez nem jó így, tudni kell elválni, elengedni... Na ez így leírva egyszerű, de a megvalósítás, vagy inkább a megelőzés, a megoldás, az bonyolultabb.
Pinokkió
/Azt mondani, hogy válj el, ha valami nem működik, szerintem butaság. És azt gondolom, hogy Csernus se ezt mondja, csak sokan ezt szeretnék belőle érteni!/
Voltaképp a vezércikkek váltakozva, hol közérdekű, hol az oldalhoz kapcsolódó női (párkapcsolati) problémákat vetnek fel. De volt már rá példa, hogy egyszerűen csak egy jó író érdekes írását tettük fel vezércikknek. Ezt meg ugye, részünkről nem illik értékelni. Köszönjük, ha valaki megtisztel bennünket írásával.
Köszönjük Laura!
Pussz,
Tündér