Butaságom ára
2019. szeptember 26.
Végre tisztul a kép. Ez a szeptember nekem egy próbatétel volt, amit szívesen kihagytam volna. Tele fizikai és lelki nyomással.
Kezdem a festéssel. Szóval nem volt leányálom.Bútorok huzogatása, millió kép és mütyür leszedése a falakról, majd festés után megtisztítva ugyanoda visszahelyezés. No, és a takarítás.De nem részletezem, ilyenben szinte mindenkinek volt már része,-csak nem az én koromban. A festéssel egyidőben volt a kocsi műszaki vizsgája. Miután találtam szerelőt, ez is rendben lezajlott. De a jogosítvány! Hát az is most járt le.Tegnap elmentem a körzetovoshoz, az izgalomtól a vérnyomásom az egekig futott, kétszer is megmérte, mert nem hitt a szemének. Adott egy naplót, minden nap méricskélni kell, ma már ki is próbáltam, megint 192 lett.Majd holnap talán jobb lesz...Aztán pechemre elfelejtettem bemagolni a szám-és betűlistát, ami a szemem "jóságát"lenne hivatott megállapítani, így ott sem remekeltem, új szemüveget kell csináltatnom. De azért némi könyörgésre megkaptam az alkalmasságot, sőt azt mondta, hogy fiatalos vagyok. Így van! Igaz, hogy félig vak vagyok és eldőlök a szédüléstől, mint egy liszteszsák, de a lelkem az rendben van.
Ma el is vágtattam az okmány-irodába, ahol elküldtek a postára pénzfeladás céljából, majd készítettek egy múmia-képet és majd néhány nap múlva postázzák a jogsimat. Csupa öröm az élet.
Hazatérve várt a barátnőm e-mailje, amit elolvasva rájöttem, butaságom árát megfizettem. Mert ha én tudom, hogy a vörösbor fogyasztása felér egy edzéssel, biz' Isten nem bútortologatással és ide-oda rohangálással edzek, hanem leiszom magam a sárga földig...
/BI/
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.