Csak abbahagytam... (1)
2015. március 11.
Nem elég tenni, menni, menni kell!
Inkább a kíváncsiság hajtott, mint a munka utáni vágy, és a menni akarás..., de hát két és fél hónapja nem voltam a kertben és már akkor láttam, hogy valami állatfajzat eszi a bungimat. Azt tudtam, ha egyszer megkóstolja, ízleni fog neki, és nem tágít, mert éppen olyan kíváncsi a természete, hogy mi van odabenn, mint nekem, aki mihelyst kiértem és kinyitottam az ajtót, kétségem sem volt e felől... Átrágta magát a drága szendvics pozdorjámon, ügyesen kikerülve a vezetékeket... már nem kellett elképzelnem, a saját szememmel győződhettem meg róla, milyen randalírozás zajlódhatott odakint, vagyis odabent... Még jó, hogy nem nézett velem szembe egy bentlakó sem, eggyel már út közben találkoztam ugyanis, kifelé menet, dermedten hevert, na nem a hidegtől... Két kutya szaladt elénk, szerintem ők lehettek a ludasok... Ezek után elneveztem őket patkányfogónak...
Na akkor nincs idő csodálkozni, a látvány bár önmagáért beszélt... Ezek, mert nyilván többen lehettek, az ágyamat sem kímélték... Jó hely volt addig, amolyan vendégágy, csakhogy nem rájuk gondoltam elsősorban, amikor utoljára kint jártamkor rendben hagytam a terepet... Nekiveselkedtem, és sokáig nem volt más eszköz a kezemben, mint söprű és lapát... Még jó, hogy kivittem a hetven literes zsákomat, abba gyűjtöttem össze a kibelezett dióhéjakat... Nem is bántam, mert legalább nem kellett a kinti terepet gereblyéznem, elvégezték és összegyűjtötték a nagyját egy kupacba... A szisztematikus, alapos rendrakás aztán apránként fényt derített mindenre... ezek még a spagócámat sem kímélték... addig gyimálták, míg kanóc gombolyag nem lett belőle. De még a szőnyegem szegélyeit sem, mert azt is lefejtették jobbról-balról... és egy mellényem bánta, aminek jó puha volt a belseje... mindezt csak azért, hogy jó pihe-puha ágyikóban tudjanak szundikálni.
Kíméletlenül bezsákoltam a szennyest és kisebb-nagyobb átalakításokat eszközöltem, ami érdekes eddig eszembe sem jutott. Most sokkal tágasabb, meghittebb lett a kis szobám és a teraszom, mint előtte volt...
Közben azért, hogy a kinti munka se álljon le teljesen, felásóztam egy ágyásnyit... Isteni a föld, porhanyós, jó kövér kukacokat forgattam meg ezen a kis, pár m2-es területen... Hideg szél fújt, ez még nem az igazi, ezért nem is kapkodtam el a veteményezést, a korai borsó, répa, retek, zöldség, spenót még mindig várhat egy keveset...
Kívül belül adtam a pofájának, elvégre nem eshetek ki a folyamatból... és miután kellemesen elfáradtam még az étvágyam is megjött... Ott kint, ha megéhezik az ember, még a legegyszerűbb, pirospaprikával meghintett zsíroskenyér szendvics is mennyei étek...
Elmondhatom, hogy szinte minden porcikámban érzem már a tavasz közeledtét... csak azt nem tudom eldönteni így hazaérkezve mitől fáradtam el ennyire?
Folyt.köv.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Végre csakhogy kimozdultál! Én még patkányt nem láttam, de olyan lehet mint az egér, a túlélés bajnokai, ki kell írtanod őket, mert nagyon szapora fajzat..