Csak abbahagytam... (2)
2015. március 18.
"Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!..."
A szerda valahogy bejön nekem... Egy hete ugyan e napon hosszú idő után végre kiruccantam a telekre, hogy valamit testközelből lássak, halljak, nem csak futtában... Nem akartam kijönni a gyakorlatból és nem csalódtam egyenesen a közepébe csöppentem a teendőknek... Nem kímélt senki és semmi... Kb. sejtettem mi vár odakint, ezért sem okozott túl nagy meglepetést... Ennyit az előzményről, melyet apró részletességgel már az előzőekben leírtam. Nem volt az olyan vidám menet, hogy újra felidézzem, ezért aki kíváncsi rá, javaslom "élje át azt az élményt, amit jobb elfelejteni"...
... Kb. fél órás laza séta kifelé, leszámítva az utazást... mennyivel jobb érzés, hogy semmi se sürget. Mintha az idő is nekem dolgozna. Ragyogóan süt a nap, a szél is csak éppen hogy fújdogál. A reggel még hűvös, amikor elindulok, de mire kiérek éppen elegem van és melegem... A "fogadóbizottság" mellett elhaladva jutnak eszembe, de rég ettem valami jó cupákosat, ők is valami hasonlóra számítottak, de megint elmaradt az etetés... Sajnálom, nekem sincs, miért legyen nektek jobb sorotok?... Na, ez nem teljesen igaz, mert szeretem a kutyákat... egy kicsit sokan vannak, de hát nem én etetem őket...
Fent aztán magamra találok. Milyen jó érzés, hogy nem kell újra nekiborulnom, ugyanaz a rend fogad, amit hagytam, a betolakodóknak se híre, se hamva..., ezért hamar eszembe jut miért is vagyok ott... Három órát terveztem kint, ami bőven elég ahhoz, hogy folytassam ott, ahol abbahagytam... vagyis elő az ásót. Megjegyzem, szeretek ásózni!
Ha nem korlátozna semmi, és senki, akár kint is maradhatnék, beosztva az erőm, de így, hogy pár óra áll csak a rendelkezésemre és irány haza, nem álmélkodhatok...
Miután kisebb pihenőkkel sikerült elég nagy ágyást előkészítenem, nekiállhattam a veteményezésnek... Bekerült végre a földbe, aminek ott a helye, nem ám akárhogyan..., a külcsín is fontos... Éppen jóleső pihenésemet töltöm, végre körül tudok nézni, letelepedem a padra, napoznék, amikor meglátom kényelmesen bandukolni a "barátunkat"..., ő is éppen terepszemlét tartott. Nem tudom hogy csinálja, de szem elől tévesztettem... Ugyanolyan ronda volt, mint legutóbb, egérnek túl nagy, patkánynak túl kövér... Pfúj, de utálom!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nocsak, előkerült a társbérlőd? Biztosan ő meg el
akarta kerülni az ásózást! Megvárta, amíg letetted
azt a félelmetes fegyvert, - mert te mindenre képes
vagy! Még talán elmondanád neki az összebatyuzás
szavait: - Ásó, kapa válasszon el téged ketté, - aztán
jöhet a nagyharang! A harangzúgás közepette ismét
elő az ásót, hogy tisztességből elföldeltessék! Elvégre
ő is az Isten teremtménye! (:-D) ....volt!
Azt várnám tőled, hogy egy kicsit te is tépelődj, mert én már hulla fáradt vagyok, annyit törtem a fejem... mégsem vethetek be atombombát, vagy béreljek kutyát, aztán még azt is etessem? Ilyen szörnyeteggel akkor sem találkoztam, amikor nyulaink és baromfijaink voltak... A riasztó meg drága...
Mérget sem tehetek ki, mert még arra kódorog egy-egy cica... én meg köztudottan mellettük és nem ellenük vagyok... különben is, az enyéimet is a mohóságuk (vagy a p.méreg) vitte a sírba... Szóval törd a fejed!...
akarta kerülni az ásózást! Megvárta, amíg letetted
azt a félelmetes fegyvert, - mert te mindenre képes
vagy! Még talán elmondanád neki az összebatyuzás
szavait: - Ásó, kapa válasszon el téged ketté, - aztán
jöhet a nagyharang! A harangzúgás közepette ismét
elő az ásót, hogy tisztességből elföldeltessék! Elvégre
ő is az Isten teremtménye! (:-D) ....volt!