Csak egy múló pillanat...

2015. november 3.

Vissza a naplóhoz

Soha még ennyi kegyben nem részesült... Napok óta nem hagyja nyugodni, vajon jól teszi e, ha hagyja, a dolgok menjenek a maguk útján...

Lassan beletörődik a megváltoztathatatlanba... - kimondani is hosszú - átgondolni sokkal rövidebbnek tűnik... Az érdeke kívánja ezt... Hol vannak az érzelmek?

- Mi ez? Kérdi magától és bármennyire is tudja a helyes választ, kimondani sem meri, nem teheti a nélkül, hogy ezzel másokat meg ne sértsen...

- Ez egy csapda! - gondolja...

Érzi, tudja, mégis hallgat, senkinek sem beszélhet róla... Félreértenék! Talán nem is értenék!?...

Képtelen megalkudni a sorsával. Pedig anélkül ez nem fog menni, meg fog bántani másokat... Azt sem tudja még eldönteni, csak érzi, azt bántaná meg ezzel leginkább, aki ezt a legkevésbé érdemli... ezt pedig nem akarja.

- Nem tehet róla!... - Egyedül van! Ezt szajkózza magában, hiszen ő csak egy férfi! Honnan is tudhatná, hogy ezt egy nő egészen másként érzi, értékeli, éli meg...

- Nem érti!... Reméli, ő is erre rá fog jönni... Nem teheti! Ezt Ő nem érdemli!...

E dilemma is csak arra jó, hogy magán könnyítsen, magából kibeszéli...


https://www.youtube.com/watch?v=8_asaiTNvuY

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

időrendi sorrend

zsoltne.eva

párbeszéd

Válasz erre: D Klári

-" Mi ez? Kérdi magától és bármennyire is tudja a helyes választ, kimondani sem meri, nem teheti a nélkül, hogy ezzel másokat meg ne sértsen..."

Remélem, azért megegyeztetek ...

Persze, hogy meg... Bizonyos korlátok felállításával most még úgy érzem menni fog... :-)

D Klári

-" Mi ez? Kérdi magától és bármennyire is tudja a helyes választ, kimondani sem meri, nem teheti a nélkül, hogy ezzel másokat meg ne sértsen..."

Remélem, azért megegyeztetek ...