Csak Isten...
2012. április 26.
Gondolataim,mint kisbabák feküsznek,kiterítve ágyamon.
Alvó arcukról éjjelente,mint a viharba került lepke,
elrántanak a sikolyok.
Mert eljön értem a halott,ki szült, ki dajkált énekelve.
S kitágul, mint az űr, az elme.
A csöndbe térnek a dalok,a hűség is eloldalog.
És elmúlik a szívemnek szerelme.
És kitetszik, mily üres dolog,mily világ visszája bolyong
bennem,mint lélek:
a lét türelme.
Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak
a molyok.
Csak Isten
mosolyog.
A bejegyzést írta: wadbikaiy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Tündér
Kedves Wadbikaiy!
A legnagyobbakat is csak dicséret felhasználni, ha megihlet. Köszönjük!
Pussz, Tündér
Hogyan merem én átírni J.A-t?!
(Persze én még A.E-t is átírtam nemiseccer!)
A legnagyobbakat is csak dicséret felhasználni, ha megihlet. Köszönjük!
Pussz, Tündér
1937. júniusában írta a "Majd" c. versét, ami egyébként kiváló alkotás. TŐLE.