Csak úgy beugrott
2022. április 10.
Pajkosnénimnek elfogyott a kenyere. Általában én látom el mindennel, bevásárolok neki, elviszem az autómon a faluba, ahová csak kéri. Este hívott, hogy mindene van, egyedül a mindennapi kenyere nem fog kitartani péntekig. Én pedig péntekig nem terveztem hazamenni a faluba.
Gondoltam egy merészet és felhívtam jóapámat, nem dobna-e be egy kenyeret Pajkosnénihez. Nagyon készségesnek mutatkozott. Az utcát tudta, a házszámot pedig megadtam, agykontrollos gyerektanfolyam móddal nyomatékosítva, hogy megegyezik a nevem napjával, hátha így rögzül neki. Legalább az egyik.
Másnap reggel fél nyolckor vettem észre, hogy jóapám egy órával azelőtt már hívott mobilon, csak még visszaaludtam, s lenémítva maradt a mobilom. Tudtam, hogy meg kellett volna adnom neki Pajkosnéni mobilszámát, mert nincs kapucsengője...
Visszahívtam, majd elmondta, hogy végülis megoldotta. Talált egy helyet a kerítésen, ahol hóna alatt a kenyérrel bemászott. Ezt így nagyon elképzeltem, hogy a termetes apám bemászott a kerítésen. Azt pedig még jobban elképzeltem, hogy a szomszéd térfigyelő kameranénik mit gondolhattak. Fél délelőtt ezen röhögtem. Majd fél délután is, miután Pajkosnéni mesélte, hogy az én előnyugdíjban lévő apám még milyen fitt! Nagyon fitt! Csak úgy beugrott hozzá a kerítésen át, hóna alatt a kenyérrel, s ő épp akkor engedte ki a kutyát dolgát elvégezni, majd követve Bogáncs kutya példáját, a nyitott wc- és bejárati ajtónál ő is épp pisilni kezdett, s apám ebben a pillanatban az előszobában megvetve a sarkait elkurjantotta magát, hogy: - Jó reggelt, meghoztam a kenyeret!
- Vénusz Visszafogott -
#visszafogottvenusz
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.