Csak veled!

2010. november 19.

Vissza a naplóhoz

Úgy hiányzol már most... Nem, nem az, hogy itt ülj
velem és írogassunk...

Az összebújás, ahogy az orrod az enyémhez nyomod...
Hú, de csontos volt, azt hittem betöröd az enyémet. :)
Ahogy néztél rám, ahogy szorítottál közben,
mintha sosem akarnál elengedni.
Ahogy az arcod a hajamba fúrtad,
én meg a tiédbe, a nyakad illata, a "teillatod", minden...
Bárcsak itt lennél és újra lesimogatnád rólam a ...
a kis csipkét... és... és... és...

Én megpróbáltalak helyettesíteni... Legalább csak az ölelésben...
de olyan, mintha a szélvihart cseréltem volna szellőcskére...
Semmi sem olyan jó, mint veled... és nem akarok soha többé szexelni....
csak szeretkezni... és csak veled...

De ne aggódj, majd elmúlik megint, mint múltkor is...
Lassan visszatér minden a régi kerékvágásba...
és minden rossz ellenére... alig várom, hogy újra itt légy...
Mert semmit sem bántam meg...
tökéletes volt...

A bejegyzést írta: