Csakis vér II.
2015. január 11.
Tisztán a folyó vize mellett, a parton áll egy alak. Homályosan látom, és gyönyörű képet fest a Nap. Melyben fürdök egy kis napsugár, és nincs önzőbb nálam, mert benne rejlik ereje a vérnek. A vér, mely nem változik, csak vadabb lesz, és lángok formáját bontják a testnek. Nem veszem tudomásul, hogy veszélyes ez a víz. Az isteni szikra rád is pattan, nem vagy igazán szemérmes, csak szomjazol, és levetkőzöl meztelenre. Nincs rajtad semmi ruha, és akkor az alak közelebb lép. Annyira magányos voltam eddig, de kosztümöm nem valódi, hiszen bőröm csillog, és a nyugtája Napnak, minden szenvedésem ellenére, mozaik szerű arcán a társamnak, mint egy sokáig tartó vadabb érzés, amikor lassan a nyakamban harap, azután pedig iszik, mert megtalált a víznél. Rám emelte tekintetét, és azonnal köddé vált. Ivott és ivott, mert a vérem, már tiszta. Nem vagyok egyedül, hisz vadásznom kell, és a vadat azon a tiszta napon, ahol az álmok teljesülnek, a lélek pusztasága veszi körül. Teljesült, és én is fenevad lettem.
A bejegyzést írta: Elda "Csillagokból való"
Hozzászólások
időrendi sorrend
Életre kelt az új nap,öröme újra vár.
A lélek virágmezeje csendben vesz körül,
Isteni szikra rám pattan,velem örül.