újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Családi kör

2016. március 20.

Vissza a naplóhoz

Este 6.20. Főzöm a vacsorát....várom haza az uram!
Az Uram.. - tűnődtem el. Ilyenkor este mindig későn jön haza....
- morzsoltam el egy láthatatlan könnycseppet mosolyogva.
Gyerekek! Gyertek.. mindjárt eszünk! - szóltam ki
vidáman a két kis rosszcsont csemetémnek.
6.30. - ...kulcszörgés a zárban. "Szia, szívem!
Mi a kaja?... szólt a fogáról odavetve az uram.
A kedvenced főztem: pacalpörkölt! (..még a szagát is utálom!)
"Hmm...ez jól hangzik, a mai nap után"... - vetette oda kurtán
az én jó uram. - majd megcsókolt sietve mikor megcsapott
enyhén az italszaga.
Igazából szeretem az Uram, csak borzasztó féltékeny........
azt nem bírom! Mióta ismerem, csak az van, amit Ő akar!
Az anyámat meg utálja, hiába na - két erős egyéniség!
- és én.. ?! Hol vagyok én?!.. az én vágyaim, akaratom!
Eltűnt, mint szürke szamár a ködben!!..........
Barátnőim nincsenek, elkoptak... - már velük sem lehet
dumcsizni egy csajos estén, mert férjhez mentem.
Megterítek, asztalhoz ülünk...végre együtt a család.
Boldog vagyok!! Hogy én mennyire szeretem a családom!
Eszünk..........
Váratlanul megszólal a férjem.. "Asszony! Rágós lett ez a
rohadt pacal! Még főzni sem tudsz rendesen!
Amúgy, igaz mit beszélnek?! Ma együtt láttak ebédeni
Téged a Józsival!... förmedt rám hirtelen.
Megfogdosott?!... ugyee?!!!..........
Dehogy! - sápadtam el! Nincs köztünk semmi, csak a
cég legfrissebb projektjéről beszéltünk!
"Hazudsz, te kurva...!!! - kezdett el üvölteni. Plusz
munkát vállalok, te meg bájologsz azzal a féreggel!
Hogy nem sül le a képedről a bőr!! - ..... majd felemelte a
kezét és durrr... pofon vágott! A gyerekek sírni kezdtek...
Édeseim, menjetek fel a szobátokba, apátoknak ma
nincs jó kedve!.. - terelgettem fel őket az étkezőből.
Majd könnyekben törtem ki én is.. - Szeretlek, könyörgöm ne bánts!
"Te ócska ribanc..." - nem érsz semmit! Majd durrrr...... -
még egy pofont lekevert. Ezért ma este még kapni fogsz!
- szólt baljóslatú pillantással fenyegetve.
Rettegek... félek... Neeeeee!!! Miért teszi ezt velem az,
akit a legjobban szeretek a világon, hiszen már a
megismerkedésünkkor is azt mondta, hogy:
- "Látom a szemedben a közös jövőnket"..... hittem neki.
Meg is fogadtam Isten színe előtt, hogy jóban-rosszban
együtt leszünk, amíg a halál el nem választ! Hát, tűrök!!!
Mert mit szólnának a szomszédok, a család, a "közös" barátok...
- a múltkor egy kollégám úgyis kiszúrta, hogy napszemüvegben
mentem be dolgozni... Azt mondtam, hogy elestem a
lépcsőn és beütöttem magam a vaskorlátba - .....
Másnap bejött az Uram a munkahelyemre - "Józsit kirúgták!
mosolygott rám megkönnyebbülten. Ne haragudj, szeretlek!
Ígérem, többet ez nem fordul elő! Édes kis feleségem!
- simogatta meg, - mint egy kiskutyának - az arcom.
Hoztam neked virágot és csokit!".... és kivettem egy
apartmant hétvégére a hegyekbe! Csak mi ketten!
Na, mit szólsz?!"..........
Óóóó, ez gyönyörűű! - és köszönöm! Néztem rá hálás
szemekkel.... - hát mégis jó ember az én Uram! Tudom,
hogy szeret engem és többet biztos nem fog bántani,
csak féltékeny mindenkire...... - hiszek neki.
Mindent meg fogok tenni, hogy máskor ne verjen meg!
Olyan boldog vagyok, szeretem a családom!

Németh Noémi © 2015. október 24.
Szerzői és minden jog fenntartva.



A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

Moderátor
moderátor párbeszéd

megtekintés Válasz erre: agica_89

Ki kell adni magunkból, én gyerekként szenvedtem el ezt és senki nem tett semmit, én meg egyedül kevés voltam....Sosem felejtem el....

Ők is áldozatok...

http://www.beszeljrola.hu/
Ki kell adni magunkból, én gyerekként szenvedtem el ezt és senki nem tett semmit, én meg egyedül kevés voltam....Sosem felejtem el....
Kedves Noémi!

Nehéz beszélni róla, utólag is, a szívet felkavarja, aki csak egyszer is volt ilyen szörnyű helyzetben. De mégis beszélni kell róla, hogy felállhasson mindenki, akit bántanak, és ne szégyellje, hanem büszkén gondoljon önmagára, hogy Igen! Túlélte, ki tudott lépni és tovább élni az életét. És mi mind, akár részesei voltunk valaha is hasonlóknak, akár nem, mind büszkék vagyunk Rád, Rátok, kiknek van erőtök felállni és megszabadulni, mert nem könnyű. Sok erő lakik a túlélőkben, és aggódva, de szeretettel gondolunk azokra, akiknek még meg kell tenni a legnehezebbet, kiszabadulni az erőszak fogságából.

Pussz,

Tündér
Kedves Noémi!

Csatlakoznék Virág hozzászólásához.
Igen. Nem szabad a családon belüli erőszakot tabu témaként hagyni.
Igen, beszélni kell róla, és tenni ellene.
Családon belüli erőszak – érint nőt, férfit gyermeket.
Egy bizonyos szemszögből nézve, az írásod tökéletes tükör.
Bízom benne, hogy írásod pont e célból született.
Bízom benne, hogy írásod itt és most figyelemfelkeltés.

Cikked, iskolapéldája annak, hogy vállalja fel egy nő direkt az áldozat szerepét, hogy veszti el teljesen önmagát, csak azért hogy hogy ne kelljen szembenéznie önmagával.
A testi lelki bántást átélni borzasztó, de az aki idáig hagyja elfajulni a dolgokat, saját maga hívja ki sorsát.
Áldozat szerep – mert így figyelnek rám.
Áldozat szerep- mert nem bízok magamban, senkinek tartom magam
Félek megismerni önmagam, félek a világtól, s ha az a másik bánt is, de legalább nem vagyok egyedül.
Van aki, bárki bármit is tesz, a szenvedést választja, mert áldozat típus.
Orvosi segítségre van szüksége.
Amikor a családon belüli erőszakról beszélünk, legtöbbször nőkről és gyerekekről beszélünk.
A családon belüli erőszak velük történik meg többször.
Ám, arról sem felejtkezzünk meg, hogy igen sok esetben férfiak is áldozatául esnek a lelki, olykor testi terrorizálásnak.
Komoly a téma, foglalkozni kell vele.
Beszélni róla, tenni ellene.
Nem volna szabad hogy megtörténjenek , azok a sokszor borzalommal, vagy " csak" mindennapi kínokkal megtűzdelt esetek.
A nők is tehetnek önmagukért és gyermekeikért.
Az önként felvállalt áldozat szerep, van hogy nem a másoktól kapott megértő segítséggel végződik, hanem halállal.
A rendőrségi helyszínelők elég sokat tudnának mesélni, azokról a nőkről, kik a többszöri rendőrségi beavatkozás után is visszamentek " szeretett" párjukhoz.

Üdv.
Zita
Kedves Noémi!

Nincs az a férfi, akiért eltűrném, és család akiért elviselném, akár egyetlen pofont is... Ez már brutális! Nem a fájdalom okozásán van a hangsúly, hanem a megalázottságon, a kiszolgáltatottságon, a lelki sérelmen, amit a nő nem tűrhet. Az ilyen ember közönséges, durva, emberi mivoltjából kivetkőzött. Érdemtelenné vált abban a pillanatban, hogy ezt elkövette, kívülálló, akitől megszabadulnék a lehető legrövidebb úton. Mert mit látnak, tanulnak a gyerekek? Itt már rég nem a szeretetről, a másik megbecsüléséről van szó, családról meg végképp nincs...
Hirtelen, csak ennyi, ami eszembe jutott erről a szomorú történetről.

Nem ezt érdemeljük!
Kedves Noémi!

Igen ilyen komoly és fontos téma, szerintem egyszerűen el kell jusson az emberekhez. Nem szabad tabu maradjon és talán akkor idővel könnyebb kilépni egy ilyenből annak, aki szégyelli magát, pedig nem ő tehet róla. Beszélni kell róla.

Üdv: Virág
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: