Családiház
2014. szeptember 4.
Az ország lakosságát lakhatás szerint három csoportba sorolnám: Családiházasok, tömb-társasház-panelben élők és egyéb (tanya, ki hol tud, hajléktalanok).
Én az elsőbe tartozom.Aki családiházban él, az sosem emelheti kezeit az ég felé, hogy Uram, köszönöm, most minden rendben. Mert olyan Isten nincs, hogy valami baj ne adódna. Ha vihar van, a szél megbontja a tetőt-mint nálam, de az is lehetséges, hogy ilyen alkalmakkor reszketni kell, a nagyranőtt fák nem dőlnek -e a szomszéd házra.
A minap vágtam a füvet az udvaron, ilyenkor felemelem a víz-aknatetőt, hogy minden rendben van-e a vízórával, nehogy meglepetés érjen.Hát most nem volt rendben, ill. az akna színig volt vizzel. Neki álltam kiszivattyúzni, nem értettem, mert mostanában itt nem volt nagy eső. Aztán láttam, hogy az utcai vezeték-részből folyik be a víz. Valahol csőtörés lehet. Telefonálgatás, Vízművek ki, kutya megkötözés stb. A mai napom így indult..
A kertbe még ki sem mentem. A kert az külön téma, ilyenkor, ősz kezdetén-akinek van, az tudja, mire gondolok..
Volt egy barátnőm, aki-mikor megvettem a családiházat , a fejét fogta és azt mondta, ő sosem tenne ilyet..Milyen igaza volt..Mert itt Te vagy a házmester, a saját "közös képviselőd", a karbantartó, a szerelő...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igy van..
Még az elején emlékeztetlek, kihagytad a társas bár, de tégla lakókat, azok voltunk mi... önkormányzati lakók. Padlással és pincével, mosókonyhával, mert az hozzá tartozott. Én csak tudom... A 2. csoportba tartozom. Onnan indultam el, neki a panelprogram nyújtotta csodának, mert lakni valahol csak kellett?... Örültem, hogy onnan kikerültem. Mára tudom, semmi sem arany, ami fénylik, nincs semmi, amiért irigyeljelek! :-)))
Valóban semmi irigylésreméltó nincs benne..Egyik kutya, másik eb..Talán annyi a különbség, hogy egy társasházban több ember között vagy egyedül, míg egy családiházban-ha egyedül is vagy, de ha úgy alakítod a társas-kapcsolatokat, számíthatsz arra a kevés emberre, akik szomszédok..
Kedves Ilona!
Nem akarlak elkeseríteni, de a társasházban lakni sem jobb, sőt!
Puszi: Yolla
Hosszú évekig éltem társasházban, pontosan férjem haláláig. Akkor hirtelen túl nagy lett nekem az a lakás a hatalmas rezsijével.Valójában kényelmesebb, de alkalmazkodni is kellett.Ezért határoztam úgy, ahogy. Sajnos a "szabadságot" meg kell fizetni, ha nem is mindig pénzzel, de sok munkával és mindenre odafigyeléssel..
Puszim, Ilona
Nem akarlak elkeseríteni, de a társasházban lakni sem jobb, sőt!
Puszi: Yolla