Csoki 2.
2020. május 7.
Azt mondtad, a csarnokban dolgozol. Nincs rajtad kívül más, ha arra járok, ugorjak be.
A csarnok elég kietlen idegen világában nem volt indokom, miért járok arra. Mégis izgatottan készültem minden egyes indítózáskor. Vajon ott leszel, láthatlak, mit fogsz szólni?
Izgalmas játéknak tűnt. Engem védett a rutinéletem, Téged a szabadságod.
-Gyere ki, mindjárt ott vagyok.
Közöltem hidegen, miközben fura pillangó cunamit éreztem a lelkem közepén. Mi ez a határtalan izgalom? Érthetetlen.
-Hoztam kárpótlást, amiért nem vettelek észre a pékségben.
És egy csokit nyomtam a kezedbe. Olyan csokit, amilyet 16 éve hordtál el a kisboltból.
-Milyen bugyi van rajtad?
Érdeklődtél.
-Fekete. Nagyon fekete.
Széles mosollyal a szád érzéki szegletében búcsút vettél. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy nem kell sokat várni...a következő csokira...
(Kép forrása: Pinterest)
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.