Csőőőd

2011. február 1.

Vissza a naplóhoz

Előttem már a második kávé, mégsem akarózik felébrednem. Majd megint javíthatom a temérdek hibát.
Ugyanis nagyon szépen tudok tízujjas vak-írni, csak nekem nem a monitort kell néznem közben, hanem a kezemet. Menne az anélkül is, ügyes kislány vagyok, csak valahogy annyira félek, hogy nem találom el a megfelelő billentyűt, hogy muszáj folyton odakukkantanom.
A vizsgán is odakukkantottam :) De már régen volt...
Szóval mi történt velem 2011.02.01-én? Nem akarod te azt tudni....én is inkább átaludtam volna az egészet. Ott kuksoltam egész nap a számítógép előtt, és rögzítettem a nyomoronc csekkeket. Sípol, sípol, sípol, villog, meg minden, de azért sem engedelmeskedik. Kalibrálás...utálom, sokáig tart.
Sípol, sípol, sípol. Manuális javítás: leolvasóra helyezem a tenyerem, cseppet megemelem, és rácsapok egyet. Mindig arra gondolok, ilyenkor helyrecsúszik benne valami vezeték, és már jó is lesz. És tényleg! Vagy boszi vagyok, vagy csak véletlen... a lényeg, hogy kézrátételemnek köszönhetően megjavult a cucc, és végezhettem tovább eme lélekemelő és hatalmas felelősséggel járó munkámat.
M.- nak kassza ellenőrzés. Utána némán szívtuk a cigit a kijelölt dohányzóhelyen. Én nem kérdeztem, ő nem mondta el, hogy mi lett a vége. Csak sóhajtva nyúlt a második cigarettája után. Az első még ott égett a hamveder szélén...No comment.
Én hülye barom állat, ha a piacon, vagy bárhol veszek valamit és nem jól kapok vissza, mindig szólok. Miattam ne fizessen rá senki. Én nem csapok be senkit, sosem vettem el azt, ami nem az enyém. Egy zsebkendőt sem. Senki sem tévedhetetlen. Pénzzel dolgozunk, sok pénzzel. Remélem, aki becsapta M.-át, aki nem szólt, hogy többet adott vissza a kelleténél, ma nyugodtan alszik. Holnap szeretettel várják a Rákóczi úton a "Megváltó" Patikában, olcsóbb lett a szívgyógyszer!!!!!
Az emberek gonoszak. Miből fizesse be az ember a kasszából hiányzó összeget, amikor péntekig ( akkor lesz fizetés) annyi pénze sincs, hogy a napi kilós kenyeret meg tudja venni?????
D.- nak azt mondta tegnap egy férfi, ( jól szituált, negyvenes, akkora aranyórával, hogy nem tudta rendesen felemelni a kezét) hogy ő húszezressel fizetett, a kollégám pedig tízből adott vissza. Megnéztük a kasszáját, forintra egyezett. Mikor ezt közöltem az ügyféllel, az elmosolyodott, és azt mondta: próbálkozik az ember, maguknak meg ÚGYIS ott a mankópénz.
Mankópénznek nálunk a pénzkezelési pótlékot hívják, ami fent említett kollégámnál pontosan bruttó 2149 forintot jelent. Nem naponta, HAVONTA! Honnan veszik az emberek, hogy a hiányt nem nekünk kell kifizetni? Hogy valaki oly mértékben támogatja a postai dolgozókat, hogy megtéríti helyettük? Soha nem volt ilyen, és nem is lesz. A hiányt az utolsó forintig be kell fizetnünk, húszezerig azonnal, annál magasabb összegnél már igényelhető részletfizetés. És vonják a fizuból. Könyörtelenül. Ugyanis megkárosítottad a céget.
Ez még a bankokban is így működik. Mindig téged terhel a felelősség. Anyagilag, erkölcsileg. No comment, ismételten. Ez van. Benne van a kollektív szerződésben, mindenki aláírta. Szabály. Be kell tartani.
Jah: Ha esetleg lenne valakinek otthon egy működő, papírszalagos összeadógépe, és szemernyi szüksége sincs rá, kérem szóljon. A márciusi fizetésemből talán futja majd rá. A februáriból ugyanis 20.000 forintnyi hiányt kell kicsengetnem.
Szép napot mindenkinek: P.

A bejegyzést írta: Postáska