újabb események régebbi események további események
22:11
Tündér módosította a naplóbejegyzését
22:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:47
EKbvtIaARmVg regisztrált a weboldalra
18:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:18
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

:-D

2022. július 13.

Vissza a naplóhoz

2019. július 24.-i jegyzetem:

Voltak nálunk a nagynénémék, mindenféléről volt szó, aztán valahogy átment a beszélgetés vicces/égő sztorik felelevenítésébe. Már rég' röhögtem ennyit, szóval ide is leírok párat, ami velem esett meg - született balfék vagyok ;-P -, hogy ide is hozzak egy kis lazaságot, megtörve az utóbbi negatívabb jegyzetek hangulatát, meg hátha az idetévedők is nevetnek egy jót.


Faterommal mentünk valahová és rájött a szükség, szóval bement a nyilvános retyóra, rámbízva addig az automatás, fehér műanyagpoharas kávéját. Szokásom szerint elmerengtem ácsorgás közben és arra eszméltem, hogy pénzérmék placcsannak a kávéba.
Kéregetőnek nézett egy pali, ahogy műanyagpoharat szorongatva, leszegett fejjel méláztam. :-D Zavarba jött, pedig röhögtem és mondtam, hogy semmi gond, meg hogy díjazom a szándékát. :-D Fater is jót röhögött, amikor elmeséltem, meg mutattam az adományt.

Erre az esetre én nem emlékszem, az anyámék mesélték el.
Első osztály évzárójára voltunk úton villamossal - ami tömve volt -, én meg állítólag jól hallhatóan megszólaltam; "remélem nem buktam meg!" (Az teszi ezt mégviccesebbé, hogy kitűnővel végeztem, csak önbizalmam már akkor sem volt.)

Szintén nem emlékszem, anyám mesélte.
Óvodásként előjött nálam a halál témája és igyekezett elmagyarázni a dolgokat, többek közt azt is, hogy ha megöregszünk, meghalunk. Egyszer beszélgetett egy idős szomszéddal, én meg beszóltam; "ez a hölgy olyan öreg, mikor hal már meg?"

Szintén óvodásként szóltam be, szintén elmesélésből tudom.
Akkor még a fater velünk élt és szerelte a karóráját, de nem akart működni és mérgében a f@ssz0pó jelzővel illette, persze a fülem hallatára. Egyszer megkérdezték társaságban, hogy milyen órája van (nyilván a karóra választ várták), én meg állítólag büszkén és magabiztosan benyögtem a fenti jelzőt. :-D

Szintén óvodáskori beszólás, erre emlékszem is.
Egy ismerősünk vitt minket kocsival valahová és mivel gyorsan ment, gondoltam én is rászólok, ahogy a fateromra a haverja. Megszólaltam: "Pisti! Lassítsál már, a kurv@ anyádat!" :-D

A Gergővel elmentünk a Mc' Donalds'-ba még gyerekként és persze végigbaromkodtuk az utat odafelé is, meg ott is röhögtettük egymást. Kihozták a menüt, elkezdtünk enni, erre benyögött valamit, miközben ittam a colát és kitört belőlem a röhögés, de nyilván nem köphettem ki. Ahogy próbáltam bent tartani, az orromon folyt ki, amin persze méginkább röhögnünk kellett.

Az utcán ráléptem egy aknafedélre, az a szarság viszont bedobta a kulcsot és beszakadt, én meg amikor felocsúdtam, hónaljig voltam csúszva a lyukba. Szerencsére a pólóm is beakadt a fedél egyik fennmaradó darabjába, így nem estem lejjebb. Két fószer odajött és kisegítettek.

Még a húgom velünk élt és nála a fürdés együttjárt a fürdőszobai Balaton gyártásával. Miután végzett a fürdéssel nem törölte fel alaposan a járólapot, én meg hová léptem mezítláb? Naná, hogy a kád mellett sunyin megbúvó kis tócsába. Kicsúszott a lábam, megbillentem előre, persze eközben reflexből kinyújtottam a karjaimat, így nem estem bele a kádba, csak tenyerekkel, viszont a falraszerelt króm kapaszkodóba beleért a fejem és olyat kongott, hogy a család kérdezte; szétverem a fürdőszobát? :-D

2 éve a távolsági buszon kapott el az első roham, a sofőr hívta a mentőket, akik hamar odaértek. Átraktak a mentőbe és megindultunk a kórházba, gyorsan. Én addigra már tisztább voltam agyilag, de még csak félig voltam észnél és amikor meghallottam a szirénát, motyogtam, hogy "na, egy másik mentő!", erre az ápoló felröhögött és felvilágosított, hogy "ezek mi vagyunk!" :-D

Nem szerettem tornaórán szekrényt átugrani (nem is tettem, inkább vállaltam az egyest). Én következtem és mondtam a tanárnak, hogy írja be az egyest, de leordított, hogy csináljam. Nekifutottam, dobbantottam, próbáltam bukfencezni, de a fejem beleért a legfelső zsámolyba és levitte azt, én meg zuhanórepülésbe váltva fejjel lefelé belevágódtam a toronyba, amin a zsámoly volt. Fájt a fejem, meg a vállam, de az osztályom sírva röhögött, meg én is magamon, amit fokozott a tanár a röhejes stílusban elordított "Arnoldkááám, há' mi' csinááálsz, az Isten áldjon meg!?" mondatával. :-D

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: