Naptár

«	2014. szeptember					»
H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30

Dilis a lány...

2014. szeptember 7.

Vissza a naplóhoz

Hullámzó a hangulatom mostanában mint a viharos tenger kalózok nélkül. Néha még én sem tudom, hogy milyen napra fogok ébredni. Napok óta depis vagyok kicsit, persze biztosan csak a hormonváltozások miatt, nemhiába, hiszen kamaszodok. Tudjátok, ilyenkor vannak azok a gyilkos gondolataim, hogy engem nem szeret senki, soha nem is fog és csúnya vagyok, utálom magamat, nem vagyok jó semmire és felteszem avatarnak a madárijesztőt. Aztán persze kapok, hogy nem a madárijesztővel akarnak csetelni. Pedig szerintem valóban mókás figura és szerettem az Óz a csodák csodájában is. Igaz, a szőlősorok közt halálra rémültem tőle kis híján és még a szívritmusszabályzóm sem volt nálam. Hja... a szívekkel mindig csak baj van, akár kőből vannak, akár emberből. Az enyémmel amúgy is sok a galiba, mert egyfolytában szeretésre vágyik. Én meg érintésre. Hamarosan megint eljön az az idő, amikor nem csak meghalnék egy érintésért, hanem ölni is tudnék érte, ha nem lenne büntetendő a cselekmény. Így maradok a visszafogott sóvárgásnál, annál nagyobb lesz az öröm, ha a párom végre megszorongat kicsit. Természetesen nem a gigámra gondolok. Jó lenne, ha az ölelést is be lehetne spájzolni, és eltenni ínségesebb időkre. Ha távol vagyunk egymásból, csak elővennék egy-egy ölelést a spájzból és boldog lennék. Minden napra tartalékolnék egy ölelést és ünnepnapokra dupla mennyiséget is.

Rosszabb napjaimon madárijesztőnek érzem magam...

Ma végre jó nap sikeredett. Reggel bőnek találtam a fekete ruhámat (tudtam, hogy mégis az s-est kellett volna megvenni) és feltettem egy széles kígyóbőrutánzat övet. Jó nagy csatja van, nem igazán illik bele a visszafogott stílusomba. Vagy kinőttem a visszafogottságomat? Mindegy is. A lényeg, hogy nagyon karcsúnak tűntem még a saját szigorú szememben is és egészen elégedett voltam magammal. Amikor beléptem reggel az Aldiba, akkor majdnem elütöttem a bevásárlókocsival egy srácot, mert amikor meglátott megállt és nem mozdult többet. Kapott is tőlem egy szép mosolyt. Már két nappal ezelőtt is hasonló szituációban találtam magamat, de akkor még mélypontra zuhant az árfolyamom és nem vettem úgy észre. Néha egyáltalán nem veszem észre, hogy léteznek férfiak is a világon, vagyis nem tűnik fel, hogy ők férfiak, mert épp olyan emberek, mint a nők. Viszont azt észreveszem, amikor nőként néznek rám. Na, ez aztán jó értelmes volt. Szóval, ha az ember fülig szerelmes, akkor nem veszi férfiszámba a férfiakat. De lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, nem tudom. Depis napokon azt sem veszem észre, ha nőként tekintenek rám. Máskor meg nagyon is észreveszem és akkor többnyire zavarba jövök és elmenekülök. Hiszen én csak a páromnak akarok tetszeni. Egy pasi a minap azt írta, hogy helyes vagyok. Viccelődtem vele, hogy honnan veszi, hiszen nem látott még rólam képet. Később látott, és megerősödött a véleménye. A barátnőm szerint nem csak helyes vagyok, hanem dögös is. Szerencsére ez csak a barátnőm véleménye, különben fülig vörösödnék és elbujdosnék. Tudom dilis vagyok. Már mondták. És az akkor olyan jólesett, mintha a legszebb bókot kaptam volna. Az ilyen kis pozitív visszajelzéseket mindig betartalékolom rosszabb időkre. És azt hiszem most jobb, ha befejezem...

Amúgy ma lezsibbaszották a fél arcomat, délután háromtól este háromnegyed tizenegyre múlt el az érzéstelenítő hatása. Biztosan ezért írtam ennyi marhaságot össze. De most végre elmúlt a hatás. :)

- Virág -