újabb események régebbi események további események
18:44
Clara62 új cikket töltött fel
12:56
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:52
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Dobogó tároló

2012. január 8.

Vissza a naplóhoz

Nem karddal átdöfött, nem is vérző, csak érző - leginkább az itatóshoz hasonló -, nem egészen szimmetrikus, folyton dolgozó, felesleges okoskodásokat mellőző, végső szusszanásig robot ő.
Kinek ilyen, kinek olyan van. Cikázó villámú, vagy csendesen mosolygó, gondosan dolgát végző, álmodban is létedet védő szorgos műoszcilláló, könnycseppgenerátor. Gyertyák fényében is szárnyal, minden hálók motorja, a le- és felek csendes főnöke.
Dub-durub, dub-durub, dub-durub - dalolja és hirdeti azt is, ami őt irányítja, de a parancsközpont érzéketlenségét, durva objektivitását, soha nem hajlandó átvenni.
Ezért itatós, mert ha valaki búja a világra dől, és annak súlya agyát repeszti szét - dub-durub, dub-durub -, ő megértőn felszív minden lehunyt szemből alápatakzó könnyet és lobogó, pajtás-bajtárs, bilincsbe szorult, későn kesergők fájdalmát. Nem baj, ha ezért fájdalommal fizet.
Dub-durub, dub-durub, áthálózza és összefogja az anyagtalan, érzelmi fogalmak hemzsegő árját, és önmaga tönkretétele ellen sem tesz. Sebtében szívja itatósként, magába szorulón a másik baját, és az avarból a kemény tekintetű őnélküliség feláradásának lehetőségét sem hárítja el.
A szív a szívtelenséget is felszívja, és egy nem pitvar-nem kamrában örökre raktározza az álmukban repülő kiskutyák horgolt csipkéjét is.
Bús játékmacik rózsák tövisével szurkált, boldog csillogású, szökkenő szertelenségét szívja magába.
Saját fájását fájlalva, fércelt és stoppolt, hegtelen lelki sebek, számtalan tüskével körbeszúrva tűnnek örökre a nagy tárolóba. Akkor is, ha a végén minden felszívott maga és magátlanság - rétesként feltekert, összeszoruló - fojtásának egyre erősödő kínjával, munkája és itatott terhe, mosolyból és keserűségből megálljt kiált.
És a perpetuum mobile huszárcsizma tiprása alatt szorul ki önmagából. Mikor az utolsó pislákoló mécses is kihuny, élethossz alatti tárolmányát örökre megőrzi hűen.

- Boér Péter Pál -






Video: youtube.com

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

2012. január 10. 15:47

megtekintés Válasz erre: - 2012. január 8. 19:26

Kedves Péter!

Gyakorlatias megfogalmazásod ellenére, vagy épp ezért, értékes gondolatokat ébresztettél bennem a cikkeddel.

Köszönöm
Xaide

Én köszönöm, Xaide! :)

Üdv. Péter
2012. január 10. 15:47

megtekintés Válasz erre: Gyuri - 2012. január 8. 18:06

A legteljesebb! Még az ész is legyőzi.

Köszönöm, Gyuri! :)

Üdv. Péter
2012. január 10. 15:46

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. január 8. 14:05

Kedves Péter!
Megtudhattuk tőled, hogy mi mindent testálunk a mi kis motorunkra. Sokszor szívtelenek vagyunk, hogy így megterheljük őt, pedig ő mindent megtesz értünk, szívből szeret bennünket... dolgozik értünk éjt nappallá téve.
Szívesen olvastam soraidat, üdv,
Pinokkió

Köszönöm, hogy olvastad, Pinokkió! :)

Üdv. Péter
2012. január 10. 15:45

megtekintés Válasz erre: - 2012. január 8. 13:33

Szia Peti! Úgy érzem, h otthon vagy a szív dolgaiban. Igazán tetszett! :-)

Igazán köszönöm, Donna! :)

Üdv. Péter
2012. január 10. 15:44

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 8. 13:10

Szia Péter!

Ismét parádésan bukfenceztek ki a szavak belőled! A szív, mint itatós, mely mindent magába szív és megőrzi örökké. Erre még nem is gondoltam. (Egyébként ez az egyik kedvenc zeném)

Üdv:Ailet

Neked is köszönöm, Ajlet! :)

Üdv. Péter
2012. január 10. 15:43

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 8. 12:11

Kedves Péter!

Mennyi fájdalmat és kínt képes magába fogadni e látszólag gyenge, mégis oly tökéletes gépezet! Vigyázzunk rá, hogy ne szívjon magába túl sok sötét szennyet és nyissuk ki azok előtt, akik viszont szeretnek minket! Mert ez maga a létezés!

Köszönjük Péter!

Pussz, Tündér

Köszönöm, Tündér! :)

Üdv. Péter
 
2012. január 8. 19:26
Kedves Péter!

Gyakorlatias megfogalmazásod ellenére, vagy épp ezért, értékes gondolatokat ébresztettél bennem a cikkeddel.

Köszönöm
Xaide
2012. január 8. 18:06
A legteljesebb! Még az ész is legyőzi.
2012. január 8. 14:05
Kedves Péter!
Megtudhattuk tőled, hogy mi mindent testálunk a mi kis motorunkra. Sokszor szívtelenek vagyunk, hogy így megterheljük őt, pedig ő mindent megtesz értünk, szívből szeret bennünket... dolgozik értünk éjt nappallá téve.
Szívesen olvastam soraidat, üdv,
Pinokkió
 
2012. január 8. 13:33
Szia Peti! Úgy érzem, h otthon vagy a szív dolgaiban. Igazán tetszett! :-)
2012. január 8. 13:10
Szia Péter!

Ismét parádésan bukfenceztek ki a szavak belőled! A szív, mint itatós, mely mindent magába szív és megőrzi örökké. Erre még nem is gondoltam. (Egyébként ez az egyik kedvenc zeném)

Üdv:Ailet
2012. január 8. 12:11
Kedves Péter!

Mennyi fájdalmat és kínt képes magába fogadni e látszólag gyenge, mégis oly tökéletes gépezet! Vigyázzunk rá, hogy ne szívjon magába túl sok sötét szennyet és nyissuk ki azok előtt, akik viszont szeretnek minket! Mert ez maga a létezés!

Köszönjük Péter!

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: