újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Döntések

2021. november 9.

Vissza a naplóhoz

2014. április 28.-i jegyzet:

A Krisztivel kapcsolatban arra jutottam, hogy nem keresem fel, így lesz a legjobb. Nem akarom az életét felbolygatni és biztos, hogy nem is tudna mit kezdeni a tudattal. Jó volna kimondani Neki, de nem vagyok önző, megvan az élete, békén hagyom. Most szépen megeszem, amit főztem, így jár, aki tököl. "Ha szereted, elengeded!" Így fogok tenni.

Döntöttem a pszichodokit illetően is. Abba akartam hagyni az üléseket, de mégsem jó ötlet, 'segített' rájönni apám is tegnap. A barátok is meghallgatnának, de más egy szakember, kell olyan vélemény is, ami szakavatott embertől érkezik. Apám tegnapi húzása sokat 'segített', hogy úgy döntsek, maradok a pszichodoki kezében. Nem hittem az agykontrollban, de most belekapaszkodtam, mint utolsó lehetőségbe és gondoltam kipróbálom, max. nem történik semmi, de ha mégis, azzal csak nyerhetek. Vicces, amivel próbálkoztam, de tesztelni akartam a dolgot. Mindig csak a bal szememmel tudtam kacsintani, így azt tűztem ki próbának, hogy megpróbálom 'megtanítani' a másik szememet is rá. Ha működő dolog, akkor ha megszűnne egy tünet, vagy csillapodna a fájdalom, jó volna. Szkeptikus voltam, de rávitt a sors. Februárban döntöttem el ezt, azóta próbálgattam 'üzenni' az agyamnak, a szememnek és már tudok kacsintani a jobb szememmel is. Én ezt annak veszem, hogy tényleg lehet irányítani ezt-azt, ha igazán koncentrál és akarja az ember. Apámnak elmondtam, hogy működik és ha meg nem is gyógyulok, talán lassítani tudom a romlást. Azt mondja mekkora idióta vagyok, ez egy baromság és semmit nem jelent. Mondtam neki, hogy nem értette meg a lényeget; ne azt nézze, hogy jelentéktelen, hogy tudok kacsintani, mert az tényleg az, hanem hogy működik az agykontroll, mert 'meg tudtam tanítani' a testemnek valamit és lehet, hogy hasznát veszem a javulásban. Hajtotta, hogy hülye vagyok, semmit sem számít ez a dolog és nem fogok meggyógyulni, fogjam fel, a halált nem kerülhetem el. Köpni-nyelni nem tudtam. Folyton abban a tudatban fürdik, hogy csak romlik a helyzet, szerintem attól tart, hogyha meggyógyulnék és nem járna utánam ápolási díj, stb., akkor elesne azoktól a pénzektől, így viszont kényelmesen elvan, de azt még mindig fel-felhozza, hogy menjek dolgozni. Örömmel mondtam neki a sikert és hogy talán megtaláltam a javulás kulcsát, ő meg bunkó módon kiosztott és lefikázta az egészet. Így biztasd a fiadat, bakker. Mi az, hogy úgyis meghalok?! Legalább tett volna úgy, mint aki bízik és aki hisz bennem. Kell a mókus támogatása.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: