Dr. Csernus Imre "A nő" című könyvének kritikája
2011. január 15.
Amikor végre kezembe vettem Dr. Csernus Imre A nő című könyvét, már régóta kutattam egy olyan hiánypótló „szakirodalom” után, mely végre körültekintően felderíti és megmagyarázza A nőt. 294 oldal után közepes mértékben csalódottan és felháborodottan csaptam egymásnak a nyitott könyv elülső- és hátlapját, nagyjából azzal a gondolattal, hogy ennél még Karinthy Frigyes Egy nőt szeretni című kötete is többet árult el a nőről, ráadásul szórakoztatóbb formában.
Csernus Imre könyvének középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen is az ideális nő. A könyvből rengeteg dologra választ kapunk, csak éppen erre nem. Leginkább azt tudhatjuk meg, hogy milyen a nem ideális nő, de arról nagyjából egy szó sem esik, hogy milyen az ideális. A könyv lapjain a szerző mindennapjait, praktizálása során felhalmozott élményeit, beszélgetéseiből leszűrt következtetéseit és magánéletéből vett, személyes tapasztalatait követhetjük nyomon unos-untalan.
Sokszor felmerül a kérdés a szerző szájából – Ön mitől érzi magát nőnek? Dr. Csernus felteszi ezt a kérdés fiataloknak, korosabb hölgyeknek, tanulóknak, háziasszonyoknak stb. és az oldalszám becsületesen fogy is azáltal, hogy mindegyiküknek megmagyarázza, hogy mitől nem nők. Ellenben arról, hogy mitől érzi magát egy nő nőnek, vagy, hogy mitől lenne az, nem sok konkrétumot kapunk. Persze, ha kizárjuk a nem nőség tényezőit, a semmihez képest az is előrelépést jelenthet, ez mégsem tűnik kielégítő válasznak.
A szerző a nem nőség okait, egyszerűen a szülő-gyermek kapcsolat hiányosságaiban keresi, a nőség kritériuma mindössze pedig annyira egyszerűsödik le, hogy a nő mer kilépni nem működő párkapcsolatából (nem pedig megoldja azt). A nem működő párkapcsolat pedig rendkívül pontosan beazonosítható: nagyjából mindegyik az, ugyanis a jól működő párkapcsolatok ismérveiről sem olvashatunk a könyvben, csak arról, hogy mitől rossz egy párkapcsolat. A minőségjelzők listájának hossza pedig olyan terjedelmes e tekintetben, hogy nehezen tudnánk említeni olyan párkapcsolatot, melyre ne lenne érvényes fél tucat, vagy egy egész tucat jellemző ezek közül.
A könyv nem szól a párkapcsolaton kívül élő nőkről. A női lét összes dimenzióját egyetlen halmazba helyezi, a párkapcsolatban élő nőkébe. Milyen a párkapcsolatban élő gyermektelen, a gyermekes, a teenager, a párja mellett évtizedek óta kitartó, a párját éppen elhagyó, válófélben lévő, az átmeneti kapcsolatokat hajszoló stb. nő élete? – erről mind olvashatunk. Arról viszont egy szót sem ezen túl, hogy a nő, hogyan is élheti meg nőiességét egyéb módon.
A könyv az elején azt ígéri, hogy alaposan kivesézi a témát, annak minden aspektusában, igaz, ügyesen már ott meghagyja: a szerző célja nem a válaszadás, hanem az elgondolkodtatás. A szerző szándékosan nem szeretne válaszokat adni, azt akarja, hogy az olvasó dolgozzon a kapott információval. Ennek így az elején még örülhet is a morfondírozni és végső soron fejlődni vágyó olvasó, azonban ez a kijelentés a könyv első harmadának vége felé már erősen sántít. Ekkora már inkább az a benyomás fogalmazódhat meg bennünk, hogy a szerző egyáltalán rendelkezik-e az általa sokszor számonkért válasszal? Ugyanis egyetlen eszköze, egész végig a tagadás és olykor-olykor már igencsak kikívánkozna tőle is egy-egy konkrét válasz, de ez minden esetben elmarad.
Naiv elgondolás azt képzelni, hogy egy könyvből mindent megtudhatunk a nőről vagy a férfiról, az azonos vagy a másik nemről. Ugyanakkor egy bestsellertől mégiscsak többet vár el az ember, minthogy bestseller legyen. Sokat forgatott, nagy példányszámban elkelt könyvekből létezik olyan is a könyvpiacon, mely által valóban egy kicsit közelebb kerülhetünk az emberhez, az egyénhez, már amennyire ez egy könyv által lehetséges. Ez a könyv egyszeri olvasásra megfelelő, de talán néhány órás kikapcsolódásnál többet kéne nyújtania annak a kiadványnak, mely azt a címet viseli: A nő.
Hölgyeim és Uraim! Sajnos az a rossz hírem van, hogy tovább kell kutatnunk egy, a témában hiánypótlónak számító kötet után.
A bejegyzést írta: Szinay Balázs
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
szerintem az olvasottakkal felvértezve indulj el, és tapasztald meg magad: milyen az ideális nő.
Mint ahogy szakmát nem lehet könyvből tanulni, ez sem fog kiderülni egyikből sem.
Mert minden férfinak mást jelent az "ideális" és minden nő más miatt érzi magát igazinak.
Történetesen egy ideális férfitól.
Üdv. Zsötem
Ha az olvasottakkal fel lehetne vérteződni, erről szólt volna a kritika.:)
A téma pedig az volt, hogy született-e egy könyv az ideális nőről, nem az, hogy én magam megtapasztaltam-e vagy sem. Arról felesleges volna írni, mert ki a fenét érdekel?
Ideális nőről lehet könyvet írni.
Évezredekkel ez előtt is született már. A modern és állítólag civilizált ember jellemzője ezt (is) túlmisztifikálni. Ma már minden annyira relatív és minden annyira egyedileg értelmezhető, hogy megfejteni sem lehet stb. - téves berögződés.
Könyvből nem lehet megtanulni élni vagy szakmát tanulni?
A könyvre mégis kultúrák épültek, a főiskolákon meg diplomát adnak könyvek elolvasásáért, szóval valamire mégiscsak jó.:)
Üdv.
Balázs