Égi áldás
2015. május 9.
Amióta beázik a fészer tetőm és merő véletlenségből éppen alákerült a száz literes hordóm, ahányszor kimegyek színig töltődik aranyat érő esővízzel, szinte egyáltalán nem kell felnyitnom a ciszterna tetejét és felhúznom vödörszámra... ebből használok öntözésre, mosakodásra, egyáltalán felfrissülésre, mert arra gyakran van szükségem, különösen fűnyírás közben..., mint ma pl.
Tiszta a víz, talán egy-két "ebihal" úszkál benne, de szerintem nem más az, mint szúnyoglárva... Engem nem zavar, de a lányom képes lett volna leszűrni a vizet, mielőtt kezet mos... Megáll az eszem, hogy honnan ez a kényessége... Most kénytelen leszek legközelebb kivinni egy tüll, vagy gézdarabot a tetejére, hogy ne szegje kedvét... Ki érti ezt?
Sokasodnak a teendőim... Az tetszik, hogy a legutóbbi vihar levitt egy darab kátránypapírt a tetőről, az alatt a fólia sértetlen maradt és mintegy kis ablak funkcionál... Végre látom is, amit keresek... de azt viszont nem úszom meg, hogy megint felmásszak, kivételesen nem a fára, hogy lássam is hol ázik be... Azt hiszem az én kreativitásom most nem lesz elegendő...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon örülök, hogy kimentetek a telekre. az esővíz aranyat ér! A szúnyoglárvákat egy papirral is kilehet pöckölni...
Túl a helyszíni szemlén, ami miatt írtam ma egy naplóbejegyzést... Megérte összegyűjtenem a "gondokat"..., mert kiderült, hogy ez csak nekem gond, a többit majd a "mester" elvégzi, nekem csak gyűjtögetnem kell a rávalót... :-)
Tegnap még csak beszéltem róla, ma meg már a tettek mezejére léptem... Így kell ezt!