Egy hete

2022. március 31.

Vissza a naplóhoz

2017. július 11.-i jegyzet:

nem bírok időpontot kicsikarni a pszichodokihoz. Múltkor felhívtam a számot, amin elérhetem és ugyan sejtettem, hogy kell majd párszor próbálkozni, de mikor már második órája hívogattam és 3× foglaltat jelzett, a többi esetben meg csengett, aztán megszakadt, kezdtem morcos lenni. Kíváncsiságból számoltam a hívásokat, 10.-re vették fel végre a telefont. Unott hangú nő szólt bele, hallhatóan már belefásult, hogy a 'betanult' szöveget kell mondania. Mondtam a nevemet és hogy kit keresek, készséges volt, mondta hogy szabadságon van a pszichodoki, de szerdán hívhatom már. (Ez a párbeszéd hétfőn zajlott.) Eljött a szerda, már rákészültem, hogy megint nehéz lesz elérni bárkit is. Úgy is lett, párszor megint foglalt volt, de ezúttal hamarabb felvették. Megint bemutatkoztam, kértem a doktornőt. Ugyanaz a diszpécser volt, akivel hétfőn beszéltem, mondta, hogy kapcsolja. Gondoltam, végre! Mondta, hogy mégsem tudja kapcsolni, mert éppen telefonál. Semmi gond, visszahívom. Vártam kb. negyed órát és újrahívtam a számot, mondtam, hogy remélhetőleg mostmár elérhető a doktornő. Hallatszott a diszpécser hangján, hogy már a háta közepére sem kíván, de ez van. Végre elértem a dokit! Csupa pozitív visszajelzést kaptam Róla és nem csalódtam. Szimpatikus volt, ami nem utolsó dolog egy pszichiáternél, az első benyomásom nagyon jó. Elmondta, hogy nem ő tud időpontot adni, hanem az asszisztense, hívjam őt ezen és ezen a telefonszámon. Mondta, hogy szerinte csak augusztus első heteire tud majd adni, mert most szabadságon lesznek. (Eltájolta magát a nő a telefonnál hétfőn, még csak most lesz szabadságon a doki.) Mondom nem gond, bármikor jó nekem. Hívtam az általa adott számot, ami ugyanaz a szám volt, amiről az unott hangú diszpécser odakapcsolt hozzá, de gondoltam az asszisztensét is azon érem el. Mondtam, hogy megint én zaklatom, az imént beszéltem a doktornővel, aki ezt a számot adta meg, mint időpontkérésre alkalmas szám. A nő már kb. melegebb éghajlatra küldött, hogy ő nem tud időpontot adni, hívjam ezt és ezt a számot. Mondani akartam, hogy félreértés történt, ugyanis pont azon a számon beszélünk, meg hogy nem tőle várom, hanem az asszisztenstől, de rámcsapta a telefont. Lement a pénz, addig hívogattattak. Tegnap fel lett töltve a kártya, újrapróbáltam a dolgokat. Másik diszpécser volt, de mondta, hogy már szabadságon van az asszisztens is, nem tudok időpontot kérni. 24.-től próbálkozhatok, szóval egy időpontot is alig lehet egyeztetni.

Kb. 2 hete megjött az ORSZI értesítője a 2 évenként esedékes felülvizsgálatról. Minden 2. évben el kellett játszani az ezzel járó kálváriát, holott az áll a szakvéleményemen, hogy az állapotom végleges, rehabilitációm nem lehetséges, valamint a felülvizsgálat sem szükséges, mivel javulás nem várható. Ennek ellenére mégis mindig futkoshattunk friss papírokért, meg kijöttek leellenőrizni, beteg vagyok-e még. :-D Azok után nem lep meg, hogy az amputált lábú nagybátyámat is felülvizsgálták. Megmondta nekik, hogy nem nőtt vissza a lába és nem is fog, szóval hagyják békén ezekkel a felesleges körökkel. Már felkészültünk, hogy futkoshatunk, meg kezdhetjük újra összeszedni a papírokat, töltögetni, stb. Küldtek egy nyomtatványt is, amiben ugyanazok a kérdések voltak, amiket kérdezni szoktak, mikor kijönnek vizsgálni, szóval ki kellett tölteni, beadni, hogy aztán újra kikérdezzék, csak szóban. :-D Mindegy, muszáj volt. Apám bevitte múlt hétfőn a Kormányhivatalba. Mikor jött haza mondta, hogy beadta, az ügyintéző meg szólt egy kollégájának, mert valami segítséget kért és állítólag mikor a kolléga megnézte a papíromat, azt reagálta, hogy "neki nem kell vizsgálat, mert véglegesítve van az állapota, majd küldik a határozatot". Végre nem rángatnak be feleslegesen. Gondolom a nyomtatvány, meg az eddigi papírjaim alapján fogják tovább folyósítani az ápolási díjat. Nem értem idáig miért nem így volt? Mondta apámnak az ügyintéző, hogy kérjen komplex minősítést, mert nem kapok rokkantságit, pedig elvileg járna és így talán megadják, csak ugye nem volt munkaviszonyom, mivel már rokkant voltam, mielőtt eljutottam volna a melóig. Most könnyebbséget jelent, hogy az ápolási-ügy már zajlik és nem kellett azon átmenni, amin évekig.

Fizikailag jól vagyok, ha leszámítom a kánikula hatásait. Most a végtagjaim is csak időnként fagynak, akkor is inkább a lábam, de az sem mindennapos. Végre nem kesztyűben, meg zokniban töltöm a nyár 3/4-ét, mint eddig. :-D Kesztyű nem kell egyáltalán, zokni is csak időnként és csak 1-2 órára. Értágító nélkül ilyen jó a helyzet, köszönhetően a kánikulának.

Apám a viharokon való agyalásával mostanság a sírba visz. Folyton arról beszél milyen veszélyesek, tiszta ideg, mikor vihar van, nem lehet beszélgetni sem vele, mert befogja a fülét, hogy ne hallja a dörgést. Mikor mondtam neki, hogy ez beteges, én voltam a selejtes, hogy nem szarom össze magam akkora vihartól, nem fogom fel a veszélyt. Mondom mitől lenne jobb, ha összefosnám magam? Akkor nem lenne veszélyes, vagy mi? Senki nem csinál miatta cirkuszt. Elkezdte, hogy én senkivel sem vagyok kapcsolatban, honnan tudom, hogy senki? Mondom onnan, hogy felnőtt ember nem viselkedik így. Állandóan az időjárást figyeli, meg az előrejelzést és szörnyülködik, nekem meg égnek áll minden hajszálam, hogy már megint témánál van, meg mit kell így félni? Tegnap este bemenekült hozzám, hogy itt alszik. Boldog voltam. Próbáltam beszélgetni vele, egyrészt hogy tereljem, másrészt unatkoztam is, mert netezni sem lehet, meg zenét hallgatni, mert mindig áramtalanítja a házat, 2 dörgésnél is. Dumálni akartam, erre ingerülten rámszólt, hogy hallgassak, ő befogja a fülét. Mondom olyan vagy, mint egy dedós. Szerinte én vagyok beteg. A szobám kb. 9 négyzetméter, alapból szauna, ha kánikula van, erre bejött ő is és becsukta az ajtót, hogy ne lássa a villámokat. Mondom ígyis alig van oxigén, megfulladunk csukott ajtóval, bakker! Agybajt lehet kapni tőle. -.- Kimentem a konyhába a kanapéra aludni, mert nem volt bent oxigén, apám horkolt is, meg majd' lelökött, pedig hatalmas az ágy. A panelben nem csinált ekkora cirkuszt. Azzal jön, hogy ez egy faház és ha becsap a villám nekünk annyi és hogy ezek a viharok már durvábbak. Oké, de mondom akkor minden viharnál műsorozni fogsz? Mondtam neki, hogy beszéljen pszichodokival, mert nem egészséges ez a viselkedés és ilyen fokú szorongás a vihartól egy 54 éves férfi részéről. Persze leordított, szerinte én vagyok tudatlan, óvatlan és idióta. Már nagyon érik, hogy elmenjek, de nincs még kiút. Neki is mondtam, hogy el fogok költözni, függetlenségre vágyom már régen. Olyan, mint egy sértődős csaj, elkezdte hogy köcsög vagyok, meg akarok szabadulni tőle. Mondom neki mindenki kirepül egyszer, minden felnőtt függetlenségre vágyik. Az ő szemében akkor minden ember egy köcsög, aki magára hagyja a szüleit? Mindjárt elhallgatott. Nem tudom mit gondol. Nem láncolhat magához, főleg hogy itt nem ragaszkodásról van szó, hanem kell neki a Bank, meg a társaság, hogy ne éljen egyedül. Ő maga mondta a képembe. Fél a magánytól (ezért sem kellene mindenkit elmarni...), meg nem dolgozik és nincs elég pénze eltartani magát, de nem köthet magához. Sokszor volt már pénzem és sosem lett a jövőm megalapozva, mindig kiment az ablakon, most meg szívok, mert nem tudok elköltözni ebből a pokolból, hisz' nincs mihez hozzányúlni. Valahogy pedig ki fogok törni. Megmondtam neki is, hogy egészségtelen együtt élnünk, nem jövünk ki egymással. Az igénytelenségét és a putrit sem vagyok köteles elviselni, meg ezeket a dilijeit, de szerinte én vagyok a beteg. Igyekszem terelni a figyelmemet, meg Istenbe, Tesómba, barátokba és a céljaimba kapaszkodni.

A Frici beilleszkedett, már kergetőzik a Margittal. Aranyosak. Egyik itt hever, másik ott, nincs velük semmi baj.

Ha minden jól megy, nemsokára megejtjük az első programot a tervezettek közül, a hajózást.

A bejegyzést írta: Arnold91