Egy kis bevezető rólam...
2014. április 27.
Az én kis történetem 3 éve kezdődött..., amikor megismerkedtem a Nagy Ő -vel...(azaz a férjemmel). Udvarlás, rózsacsokrok,apró figyelmességek, nagy Szerelem. Minden álomszerű, rózsaszín felhők mindenhol se nem hallok, se nem látok. (annyit azért jó ha tudtok,hogy 20 év korkülönbség van közöttünk, én vagyok a fiatalabb, el lehet képzelni a szüleim reakcióját mikor megismerték egyetlen kicsi lányuk szíve választottját : 2 gyermekes, 2-szer elvált 40- és férfi... kiverte a biztosítékot,hogy a szüleimmel befejezzük a harcot 3 hónap elteltével eljegyzés, még 1 hónap múlva esküvő.), Na akkor ismerkedtem meg a kifejezéssel "Az ex bajjal jár ".... Az elején csak annyi volt a baja, hogy "a gyerek előtt ne beszélj már a nőiddel tlf -on, (ez voltam én), mivel lelki sérelmeken megy át... " Rendben, ezek után megismerkedtünk a kicsivel, mint apa jövendőbeli felesége.A találkozás jól ment, a kicsi nagyon megszeretett, következő találkozásnál hozzám rohant ölelés,puszi.. stb. Az ex-nél az a hír, hogy "apa nősül " teljesen kikészítette, pedig 4 éve, ismétlem 4 ,hogy már elváltak,akkor. Azóta is én vagyok a hibás, hogy a "család"-juk tönkrement... Kérdem én miért, mit ártottam neki, az exnek, hisz már rég külön voltak ...,miért én csak egy h.... e k....va vagyok?
Kérdésem : Ha az olvasók között vannak exek,miért akarjátok kikészíteni az "új feleséget "?
Kedves 2-ik feleségek, akik jártak,járnak ilyen helyzetben ti hogyan kezeltétek,kezelitek ezt a helyzetet?
Ha valakit jobban érdekel a "kedves ex " húzásai,vagy valamit szeretne megtudni bátran írjon, kérdezzen.
Várom a hozzászólásokat,kommenteket.
A bejegyzést írta: encsi
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Rövidke bevezetőd nem teszi lehetővé, hogy mélyreható véleményt fogalmazzak meg. Talán ugyancsak röviden annyit mondanék, nagy merészség volt ilyen fiatalon elkötelezni magad egy náladnál lényegesen idősebb, kétszer elvált, kétgyerekes apa mellett. Mégoly nagy szeretet, vagy szerelem is kötött hozzá.
Számomra egyáltalán nem meglepő az ex reakciója. Érthető, ha egyszer az exétől gyerekei vannak. Őket nem lehet csak úgy kitörölni az emlékezetből...
Nem derül ki pl. rövidsége miatt, hogy milyen részletességgel ismerted meg a férfi múltját, mielőtt még hozzámentél volna...
Üdv.
Éva
Kedves Encsi!
Rövidke bevezetőd nem teszi lehetővé, hogy mélyreható véleményt fogalmazzak meg. Talán ugyancsak röviden annyit mondanék, nagy merészség volt ilyen fiatalon elkötelezni magad egy náladnál lényegesen idősebb, kétszer elvált, kétgyerekes apa mellett. Mégoly nagy szeretet, vagy szerelem is kötött hozzá.
Számomra egyáltalán nem meglepő az ex reakciója. Érthető, ha egyszer az exétől gyerekei vannak. Őket nem lehet csak úgy kitörölni az emlékezetből...
Nem derül ki pl. rövidsége miatt, hogy milyen részletességgel ismerted meg a férfi múltját, mielőtt még hozzámentél volna...
Üdv.
Éva
A gyerekek két különböző nőtöl vannak. Az 1-ső ex -el nincs gond, nem azt mondom, hogy barátnők vagyunk, de kommunikálni tudunk egymással. A 2-ik van kikészülve tőlem, még mindig azt hiszi, hogy visszaszerezheti a férjemet,volt férjét,pedig volt rá 4 éve. A múltjáról tudtam, de nem érdekelt, nekem csak az számított, hogy mi hogy vagyunk együtt....(ha nemigazán helyesen fejezem ki magam bocsánat, külföldi magyar vagyok, nyugodtan ki lehet javítani). Nem én miadtam váltak külön. Azt tudtam, hogy a válásuk után még hol békültek,hol szétmentek,de amikor "megjelentem én " a történet le volt zárva kettejük között. Akkor miért érthető az ex viselkedése?
A másik, hogy a "kedves exnek " volt és van barátja, igaz nem élnek együtt, de a gyerek ismeri. Mi soha nem mondtunk semmit az anya barátjára, akkor "ő " miért neveli ellenem a gyereket, mondjuk "anya azt mondta, hogy ne szóljak neked a falunapròl mert biztos azzal a nővel fogsz jönni,(anyuci) :én meg nem akarom őt látni, mivel nem szeretem, és ő nem a családunk része " a gyerek szavai, hogy mit mondott anyuci .Noss, még mindig érthető az ex viselkedése?
Becsapva érzem magam a naplód címe miatt, mert ez nem (csak) rólad szól, hanem arról a szituációról, amelybe belekeveredtél.
Miért kötöttél ki egy nálad lényegesen idősebb, többszörösen elvált férfi mellett? Mert igazi hódító? Mert igyekszik mindenben a kedvedben járni? Az elején minden férfi ilyen. Lehetséges, hogy a korban hozzád illő fiúk másként udvarolnak, nem rózsacsokrokkal.
Azért férjhez menni, hogy mint írtad: "hogy a szüleimmel befejezzük a harcot 3 hónap elteltével eljegyzés, még 1 hónap múlva esküvő.)", bizony nagyfokú felelőtlenség. Dacból házasságot kötni, az álmoskönyv szerint sem a legjobb megoldás.
Fiatal vagy, nincs élettapasztalatod, de hidd el nekem, hogy az elvált szülők gyerekei sohasem - vagy csak kivételes esetekben - fogadják el apjuk, anyjuk új párját, függetlenül attól, hogy nekik nincs semmi szerepük a válásukban. És ez nem csupán a kiskorú, de a nagykorú gyerekeknél is így van.
Ettől függetlenül nem feloldhatatlan probléma, de úgy érzem, meglehetősen tanácstalan vagy, pedig egy házasságban sok egyéb jellegű feladatot is meg kell oldani.
Amikor az ember leánya férjhez megy, a férjével együtt kapja annak rokonait is, (anyós, após, testvérek, korábbi házasságából származó gyerekek, barátok, stb), akik a házassággal együtt a te szerzett rokonaid, barátaid is lesznek.
Közel sem biztos, hogy az ex feleség személy szerint reád féltékeny, lehetséges, hogy csupán magának az új házasságnak a ténye bosszantja, mert attól fél, hogy pl. a férfi a jövőben hanyagolja majd a közös gyereküket, nem lesz annyi ideje meg pénze a gyerekre, mint korábban volt. Lehet, hogy a második ex még feleség korában ilyeneket tapasztalt az első ex feleség és gyerek kapcsán.
A gyerekekre ne haragudj, ők aztán semmiről sem tehetnek. Ahogyan növekednek, úgy alkalmazkodnak majd a fennálló helyzethez.
Egyszer két elvált kolléganőm arról beszélgetett, hogy a gyerekeik permanensen hazudoznak, anyjuknak is, apjuknak azt mondják, amit azok hallani akarnak, csakhogy mindent kicsikarhassanak belőlük, és abszolút nem érdekli őket a valóság.
Szóval, nem irigyellek, mint írtam fentebb, kezelhető a helyzet, csak nem könnyű.
Ehhez kívánok neked sok erőt és kitartást.
Üdv: Yolla
Olvastam én is az általad leírtakat.
Nem tudok , s nem is akarok hozzászólni.
Sokszor megemlítettem már itt az oldalon- ha magánéletünkbe résnyi belelátást engedünk a másiknak, az akkor sem ugyanaz, mintha valaki az egész teljeset tudná.
Az egész teljeset tudni sem ugyanaz, egy másiknak.
Aki hozzászól vagy netán tanácsot ad, az csakis a saját élettapasztalatából, megélt-átélt életéből meríthet, s ebből a más szemszögből a hasonló helyzet nagyon eltérő lehet.
A megélt-átélt élettörténetek tartalmazhatnak hasonló élethelyzeteket. Átérezni tudjuk a másik szavaitól életre kelt életet, de sem megítélni, sem látni a valóságot nem tudjuk.
A valóság igazi látása nélküli tanácsok pedig csak rosszat tesznek, bár tiszta jóakaratból születnek.
Ami jó – leírtad ami Téged foglalkoztat.
Megszülettek a kérdéseid.
Tedd fel őket magadnak s a Társadnak.
A válaszokat csak Ti tudjátok megadni rá.
A mások válaszai , mások életéről szólnak.
Minden jót kívánva Neked- Nektek, üdvözlettel
Gaya
Csak annyit, hogy a gyerek nem lett elhanyagolva az esküvő után, az anyuka tiltotta különböző "okok " miadt tőlünk. Inkább magára hagyta, rázárta az ajtót, pedig tudta, hogy el fog utazni,mintsem elengedje hozzánk. Eddig megbeszélték a párommal, hogy mire van szüksége a gyereknek és felesbe támogatta, így hivatalos számlái nem voltak a férjemnek pl. a gyerektartásról, ezt kihasználva, mivel a kedves ex tudta jól bíróságra adta... Hatalmas összeget követelve, állítva, hogy semmi segítséget nem nyújtunk.... persze megnyerte a pert, de hidd el jóval többet veszïtett, mivel a kiszabott összegnél egy ft -val sem kap többet, ráadásul a férjem fizikai undort érez, amikor meglátja,így már egy éve nem beszélnek sőt ha a gyerekkel együtt megy levegőnek veszi.... (nem a gyereket,az anyukát).És még mindig azt állítja,hogy Ő az áldozat.... Kérdem megérte?
Bocsánat,hogy ilyen sokára válaszoltam, de dolgozom. ...
A másik, hogy a "kedves exnek " volt és van barátja, igaz nem élnek együtt, de a gyerek ismeri. Mi soha nem mondtunk semmit az anya barátjára, akkor "ő " miért neveli ellenem a gyereket, mondjuk "anya azt mondta, hogy ne szóljak neked a falunapròl mert biztos azzal a nővel fogsz jönni,(anyuci) :én meg nem akarom őt látni, mivel nem szeretem, és ő nem a családunk része " a gyerek szavai, hogy mit mondott anyuci .Noss, még mindig érthető az ex viselkedése?
Miért is mondom, hogy érthető az ex reakciója? Most elmesélhetném, de minek is, amikor egy életen át viseljük a döntésünk következményét. Erre példa nem egy itt feltett cikkem, ami többet elmond annál, mint amit most hallani szeretnél, de nem mondhatok akkor sem mást:
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/a-csaladi-tuzhely-melege/tiz-ev-pokol_2895
A "Feleség voltam két hétig" cikkemben azt próbálom érzékeltetni, hogy a válással önmagában nem lett vége az ex-szel való kapcsolatomnak. Javaslom, ha időd engedi olvasásra.
Ehhez még csak annyit bármilyen régen is történt még ma is emlékszem, mit is éreztem akkor, amikor házasságot kötött az új asszonnyal. Azt nem lehet... Igazából még arra sem lehet mérget venni, hogy azzal veszítettem el őt, hogy gyerekei születtek.
Yolla és Gaya véleményével maximálisan egyetértek. Én is a magam tapasztalata alapján írtam le e pár sort.
Pussz,
Éva
Kedves Encsi!
Olvastam én is az általad leírtakat.
Nem tudok , s nem is akarok hozzászólni.
Sokszor megemlítettem már itt az oldalon- ha magánéletünkbe résnyi belelátást engedünk a másiknak, az akkor sem ugyanaz, mintha valaki az egész teljeset tudná.
Az egész teljeset tudni sem ugyanaz, egy másiknak.
Aki hozzászól vagy netán tanácsot ad, az csakis a saját élettapasztalatából, megélt-átélt életéből meríthet, s ebből a más szemszögből a hasonló helyzet nagyon eltérő lehet.
A megélt-átélt élettörténetek tartalmazhatnak hasonló élethelyzeteket. Átérezni tudjuk a másik szavaitól életre kelt életet, de sem megítélni, sem látni a valóságot nem tudjuk.
A valóság igazi látása nélküli tanácsok pedig csak rosszat tesznek, bár tiszta jóakaratból születnek.
Ami jó – leírtad ami Téged foglalkoztat.
Megszülettek a kérdéseid.
Tedd fel őket magadnak s a Társadnak.
A válaszokat csak Ti tudjátok megadni rá.
A mások válaszai , mások életéről szólnak.
Minden jót kívánva Neked- Nektek, üdvözlettel
Gaya
Tanácsot nem kell és nem is lehet senkinek adni, hiszen nem ismerünk minden részletet és nem is kell tudnunk, nem a mi dolgunk.
Ami segítséget mégis adhatunk, az, hogy gondolatébresztési céllal megosztjuk az ismereteinket, tapasztalatainkat, kételyeinket.
Üdv: Yolla
Kedves Gaya!
Tanácsot nem kell és nem is lehet senkinek adni, hiszen nem ismerünk minden részletet és nem is kell tudnunk, nem a mi dolgunk.
Ami segítséget mégis adhatunk, az, hogy gondolatébresztési céllal megosztjuk az ismereteinket, tapasztalatainkat, kételyeinket.
Üdv: Yolla
Amit Encsinek írtam, egyáltalán nem áll ellentétben azzal amit Te írtál.
Amit megjegyezni akartam- a hasonlóságok nem egyenlőek az azonossággal.
Megszerzett tapasztalataink, saját életutainkból származnak.
Kételyeink – saját vereségeinkből, saját félelmeinkből születnek.
Ezek lehetnek mások számára gondolatébresztőek, de a segítséget kérőt elkeseredett helyzetében befolyásolni is tudják
Amiért egyáltalán írtam – Encsi naplóbejegyzése igazi segélykiáltásnak tűnik.
A hozzászólóknak ezt felelősséggel kell kezelniük.
Mi olvasók ha komolyan vettük Encsi segélykiáltását – csak egyet tudunk tiszta szívvel mondani.
Kedves Encsi! A Társaddal kell együtt megoldanotok.
Üdv.
Gaya
Ennek, a gyermekkel szemben alkalmazott kàrtékony szülöi magatartàsnak pedig orvosi neve is van: elidegenìtési szindròma. Itt egy link a sok közül, tanulmànyozzàtok az irodalmàt: http://www.femina.hu/gyerek/3_tipikus_szuloi_hiba_valaskor
Az ex nyilvàn enyhébb v. sùlyosabb pszichikai betegségben szenved. A kisebb baj, h. nem képes elfogadni, h. a vilàg nem körülötte forog, a nagyobb baj viszont, h. a pszichòzisàt a gyermekre is ràterheli.
Nyilvàn nehéz megoldani, de az exet pszichològushoz kellene irànyìtani, h. kezeltesse a betegségét, mert a gyermek személyiségfejlödésében helyrehozhatatlan kàrokat okoz.
A férjeddel csalàdi egységet alkottok, aminek a zavartalan megélése a nemzetközi egyezményekben is elismert és védett, alapvetö emberi jogok közé tartozik. Senkinek sincsen joga ebbe beleavatkozni, ami talàn megerösìt benneteket a sok rosszindulat elviselésében.
Kedves Éva! A tíz év pokol című cikkedett elolvastam, de a másikat "Két hétig voltam felesége " megmondanád merre keressem, el szeretném olvasni, hátha jobban megérteném "őt "... Előre is köszönöm.
http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/valas-utan/feleseg-voltam-ket-hetig_3277
Nincs mit köszönni. Egymás között vagyunk. Egy csapat. Ha valami kérdésed van, szívesen válaszolok.
Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek...
Szeretettel üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk!
Pussz,
Tündér
Köszönöm, s megértelek benneteket, csak szükségem volt, van is egy kis támogatásra, bíztatásra... A férjemnek nem akarok még ezzel a "dolgokkal " is a "terhére" lenni. Mivel ő olyan személyiség,aki nem értené meg ezeket a lelki dolgokat, hogy én hogy élem át ezeket. Azt tudni kell még, hogy a legelején én voltam a türelem, nyugalom, ésszerű megoldások, hadjuk a butaságait,beszòlásait, csak a gyerekkel foglalkozzunk.... s csak nyeltem....nyeltem... Addig amíg az egészségem is ráment...,depresszió.... Csak gyógyszeres kezelés után lettem jobban,igaz a férjem mai napig nem tudja a kiváltó okot.... s azt akarom, hogy me is tudja meg. Azért iratkoztam fel erre az oldalra, hogy kibeszélhessem magamból az engem bántó dolgokat anélkül, hogy bírálnának.. Sajnos nincsenek olyan közeli barátaim akikben feltételek nélkül megbíznék,meg nem is szeretném terhelni őket az én gondjaimmal.
Férfiként én a leggyorsabban kilépnék ebböl a pszichodràmàbòl, amig még tehetném.
Persze, bevethetö a közös gyermek vàllalàsànak csodafegyvere, és azzal végtelenìteni lehet az àllòhàborùt, amiböl màr nincs kiùt.
Nem értem, hogy kilépnék a helyzetből a férfi helyében. Mint írtam a férjem boldog,kiegyensúlyozott házasságban él velem. A férjemnek a depressziót azzal magyaráztam, hogy nincs elfoglaltságom, így leltem gyorsan egy munkahelyet.... a gond meg van oldva mondván. Így, hogy az exel nem tartják semmilyen formábam a kapcsolatott, már nem is zavar annyira. A közös gyermek vállalása nagy felelősséggel jár, én meg még nem érzem készen magam.
Ìgy kicsit màsként fest, h. rajtad is kitörtek ezek a betegségek, és màr nem lehet tudni, hol hùzòdnak a rivalizàlàs, màrtìromsàg, szeretet és féltés hatàrvonalai.
Férfiként én a leggyorsabban kilépnék ebböl a pszichodràmàbòl, amig még tehetném.
Persze, bevethetö a közös gyermek vàllalàsànak csodafegyvere, és azzal végtelenìteni lehet az àllòhàborùt, amiböl màr nincs kiùt.
Nagy türelemmel várom a válaszát legutóbbi hozzászólásomhoz.
Kedves Géza!
Nagy türelemmel várom a válaszát legutóbbi hozzászólásomhoz.
Nekem az volt egy kicsit kérdéses, h. miért nem osztottad meg a férjeddel a valòdi gondjaidat. Amikor az ilyen elhallgatàsok felgyülemlenek, annak nem szokott jò vége lenni. Meg, egyébként is, nem az a jò, ha tudjàtok, h. milyen gondokkal küzködik a màsik, és ismeritek egymàs érzéseit, lelkiàllapotàt?
Nekem ez hiànyozna egy kapcsolatban, és becsapva érezném magam, mert ezt meg lehet érezni.