Egy kis dumcsi

2011. március 25.

Vissza a naplóhoz

Álomba illő.
Mármint,hogy milyen jól el tudnak beszélgetni a nök ha összetalálkoznak.Mintha semmi dolguk nem lenne, pedig van elég.
Csengetnek az ajtón,kikukucskálok nesztelen. Bakóné,hires sütireceptmesélő. Első lépésként halkan elsomfordálok. Kopogtatásra vált. Hát lehet ettől szabadulni. Annyit kopogtat, félek,hogy belyukad az ajtó. Kinyitom.
-Kézcsókom,drága! Ne haragudjon,éppen fürödtem.
Végigmér.
-Na hazudjon! Hallottam a lihegését a kukucskálónál.
Probálom elterelni a szót.
-Nahát? Az biztos nem én voltam. Vagy mégis?
Letaccsol.
Neje van.
-Hiszen tudja -hebegem.-Már megszámlálhatatlan évek óta nős vagyok.
-Nem azt kérdeztem?-Összerezzenek.-Azt kérdeztem,hogy itthon van?
-Itthon a drága,-hagyom rá.
-Akkor jelentsen be nála.
Rendes lakáj módjára bejelentem feleségemnél,aki a délutáni kedvenc sorozatát csemegézi.
Körbepuszilják egymást,láthatóan örvendenek a találkozásnak. Kávét,likröt,ropit szolgálok fel nekik,aztán átvonulok egy másik szobába.
Két óra múlva gyanut fogok, odalépek a szobaajtóhoz. Bentről lázas zsongás hallatszik. Minden rendben-állapítom meg magamnak.
Nemsokára lejár az esti hiradó is.
Bent folyik még az uzsukolás.
A főhős megcsókólja hosszas lövöldözések árán kimentett szíve párját. Vége az éjjeli filmnek.
Hallgatózok.
Nejem és Bakóné most feszegetik az üzbégisztáni pacsirtafül dagasztási módját.
Amikor úgy gondolom,hogy a sütés hőfokának fontosságáról beszélhetnek félve bekopogok.
-Bocsánat,drágám !Csak...-hebegek....hogy is mondjam,ööö,kértek még valamit?
Bakó né szól .
-Nem drága! ?Már mentem is.
Feláll,körbepuszilják egymást.
Örömömbe,hogy végre indul azt a figyelmetlenséget követtem el,hogy kedves férjeura hogylétéről érdeklődtem. Félfenékre ereszkedett egy fotelbe,s elmesélte.
Később a kijáratnál egy másik puszilkózás után mesélt megszokott alaposságával az Amerikába kitelepedett lányáról.
A lépcsőházban nemrég elhalálozott kedvenc zsebkutyáját síratta.
Kint még valamiről csevegtek egy ideig a feleségemmel.
-Csak tudnám honnan van annyi szó az asszonyokban morfondirozok csendben,s ágyat vetek.

A bejegyzést írta: Gyuri

Hozzászólások

fordított időrendi sorrend

Orsolya

Szia Gyuri! Megmondom őszintén mosolyogtam mikor elolvastam a naplóbejegyzésedet! Olvaslak is ezután is! Üdv Orsolya

heleenke

Ezt nagyon jól megírtad Gyuri! Valóban a nőkre jellemző ez a fajta viselkedés. Bár a "kedves" szomszédasszony látogatása kicsit illetlenül hosszúra sikeredett. Gondolom nem szívesen vennéd, ha mindennapos lenne!

Üdv.

heleenke

Jutka

Látod? — ha nem Te vetnéd az ágyad, henem a feleségednek tennéd kötelességévé, nem maradna annyi ideje kimeríteni a szóáradata kincsestárát. Ki, mint veti ágyát, úgy alussza álmát.

Üdv, Jutka