Egy nyáron át
2012. április 12.
Egy nyáron át szedtem vadvirágokat neked.
Rád gondoltam, mikor a mezőn kószáltam...
Százéves Bibliába préselve rejtettem el,
hogy ha eljön az idő megérintse lelked.
Te, akit egyetlen szál ibolya is levesz a lábáról...
Hevesebben dobbant-e a szíved, amikor megláttad?
A napfény erejét, a mező illatát rejti a sok virág...
Megtartották a nyár emlékét, miként a tiédet én...
Lassan beköszönt az ősz... roskadozik a lugas.
A szőlőszemek is őrzik a napsugarakat,
zamatos nedvüket keresik mohó darazsak.
S én tavaszod leszek az őszben, ha hazaérsz majd.
2010.08.26 22:04
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.