újabb események régebbi események további események
00:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:01
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:51
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:59
RobertNup regisztrált a weboldalra
07:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Egy nyugdíjas naplóbejegyzése

2011. február 18.

Vissza a naplóhoz

Mindent helyrehozható, visszafordítható, csak a múlt nem, jutott eszébe Kulcsárné Etelkának, de hogy, miért éppen most villant az agyába, nem tudott magyarázatot adni magának. Előszedte a porcelán kávéskészletet, tálcára rakta, a meleg szendvicsnek valót egy üvegtálra, és a mikró tetejére helyezte, hogy csak melegíteni kelljen. Öt éve nem látott, volt kolleganőjét várta. Nagyon meglepődött, amikor egy nappal előbb Rózsa felhívta telefonon, és bejelentette; arra lesz útja, egyben őt is meglátogatja, már úgy is régen cseverésztek. — Persze, ha valami fontos elfoglaltságod lenne, nyugodtam mond meg, nem akarlak zavarni — csörgedezett, mint aki egy órával ezelőtt hagyta félbe a beszélgetést.
— Semmi gond, örömmel várlak — válaszolt szívélyesen Etelka, jóllehet kicsit bosszankodott, mert a következő napját teljesen beprogramozta. Ez is ritkán fordult elő, de most éppen úgy esett. — mikorra várjalak?
— Olyan négy óra magasságában. Mi a kedvenc színed?
— Nem tudnám megmondani. Én, ha bármit veszek, ránézéskor döntöm el, tetszik-e vagy sem.
— Igen, igen. Nem változtál, mindig is bizonytalankodó voltál.


Hirtelen megérintette Etelkát a gonoszkodás szelleme. — Nem akartam az imént mondani, de meggondoltam magam. Az utóbbi időben a püspöklila és a bíborszín a kedvencem. Tudod, ha látom, mindig jó kedvre derítenek. Nem is veszem meg, ha nem ezekben a színekben van. Na, erre varrjál gombot, gondolta kajánul.
— Tehát vörös vagy lila.
— Nem. — harsant keményen Etelka hangja. —Kifejezetten a bíborvörös és a püspöklila.


Szerinte bizonytalankodó voltam, futott fel a vérnyomása Kulcsárné Etelkának. Jó, hogy így utólag megtudtam, hogy a megfontoltságomat, bizonytalankodásnak ítélték meg. Vagy csak a Rózsa? Tehettem én arról, hogy egész életemben, minden fillért meg kellett fontolnom, mire adom ki? Most nyugdíjas koromban ugyanaz a helyzet. Hogy kényeztessem magam, arról szó sem lehet! Amit össze tudok spórolni, abból az unokáimnak veszek valamit: Karácsonyra, húsvétra, mikulásra, és a születésnapjukra, és egy kis csokoládé, vagy ilyesmi, amikor meglátogatom őket. Amikor egész kicsik voltak, az volt az első kérdésük; Mama, mit hoztál nekünk? Ezt az anyjuk megtiltotta, de tudom, nagy csalódás érné őket, ha üres kézzel állítanék be, pedig azt is tudom, őszintén szeretnek.


Ez a Rózsa ajándékot akar venni nekem — fűzte tovább gondolatát Etelka. Ha fontos a szín, más nem lehet, mint virág, sál, vagy... Vagy a csoda tudja!


Az biztos, Rózsa, noha imádta a pletykát, a saját rosszindulatú véleményével feldíszítve tovább adni, ha adott, mindig bőkezű volt. Nem nagylelkű, hanem bőkezű. Ezzel akarta tudomására hozni a kollegáknak, nehogy dicsekvőnek bélyegezzék, hogy a nőgyógyász férje mellett, van mit a tejbe aprítania, pedig ő sem kapott több fizetést, mint a többiek Azt pedig el sem tudta képzelni, hogy annyi pénzből, akár egy család meg tudjon élni. Munkát azért vállalt, részben, hogy a fodrászt, kozmetikát, és az ilyen apróságokat fedezni tudja. Másrészt még melegében legyen kiknek elmondani, melyik országosan ismert köztisztviselő, mikor, hol, főleg kivel múlatta idejét. Most férjével együtt nyugdíjasok. Szerencsére az évek során úgy megszedték magukat, hogy gondtalanul élhetnek.

Nem lehetne Etelkára ráfogni, hogy irigyelte őket, legfeljebb azt sajnálta, soha, rövid időre sem engedte a sorsa, hogy lazítson, a gondoktól megszabaduljon.


Elkövetkezett a holnap, Rózsa, pontban négy órakor megérkezett. Amikor kényelmesen elhelyezte magát a fotelba, az elegáns táskájából előhúzott egy csomagot. — A találkozásunk örömére hoztam neked egy szerény ajándékot. A kívánt színben, csak ezt találtam — tette hozzá —, pedig egész délelőtt az üzleteket jártam.


A kíváncsiság majd szétfeszítette Etelkát, de sikerült nem láthatóvá tenni. Izgatottan bontotta ki a csomagot. A meglepetéstől, majd hanyatt vágódott. Bíborszínű bársonyba kötött biblia feküdt előtte, a tetején püspöklila kereszt, gyönggyel kirakva.

A bejegyzést írta: Jutka

Hozzászólások

időrendi sorrend

2011. március 16. 08:49
Ez oriási! Remekül mesélsz,ráadásul a helyzetet is tudod élezni.Remek novellistát tisztelek benned.Mé naplózás közben is.
2011. február 21. 10:04
Kedves Jutka !

Izgalmas a történet, nagyon jól írtad meg.

Kyra
2011. február 19. 07:59
Szia Jutkám! Beugrottam megnézni a naplódat, érdekes történet nem mondom! legyen szép napod Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: